Karen Blixen

Minden bánat elviselhető, ha bele tudod foglalni egy történetbe.

Volt valaha valami közös titkotok? (...) Próbáld ki, legyen egy közös titkotok, csak kettőtöknek! Amit rajtatok kívül senki más nem tud a világon. Akkor érzed majd, hogy ő te vagy, te pedig ő!

Most látta, hogy utolsó, fél év előtti találkozásuk óta a lány hogy megváltozott. Leomló, dús hajával a gyertya lángja előtt olyan volt, mintha arany ködben úszna, sokkal szebb, mint amilyennek valaha is látta, sokkal szebb, mint bármelyik nő, akit valaha is látott; mint bármelyik istennő, vagy egy démon. Hogyan lehetséges, hogy oly régóta ismeri, (...) és mégis, eddig a percig nem tudta, hogy ő a legszebb nő a világon, és egyedül csak ő teheti boldoggá? Ez a lelkiállapot körülbelül egy percig tartott, aztán rádöbbent, hogy mindig is tudta.

Vannak nők, akik minden nőiességüket beleadják egy mosolyba, szemvillanásba, vagy keringőbe, mások a könnyeikbe.

A férfi és a nő két olyan ékszerdoboz, amelyek egymás kulcsát tartalmazzák.

Ami az ébrenlét világában leginkább megközelíti az álmot, az az éjszaka egy nagyvárosban, ahol senki sem ismer bennünket (...). Mert itt is megvan a végtelen szabadság; itt zajlik minden, sorsok dőlnek el körülötted, tüsténkedés és tevékenykedés vesz körül mindenfelől, és mégsem érint, nincs hozzá semmi közöd.

Nem csak a földjüket vesszük el azoktól, akiktől a szülőföldjüket elvesszük. A múltjukat is, a gyökerüket, identitásukat.

Mindennél jobban szeresd az Úr büszkeségét, és úgy szeresd felebarátod büszkeségét, mint a tenmagadét. Az oroszlánok büszkeségét: ne zárd állatkertbe őket. Kutyáid büszkeségét: ne hagyd, hogy elhízzanak. Szeresd a többi hívek büszkeségét, ne engedj nekik önsajnálatot. Szeresd a leigázott nemzetek büszkeségét, tûrd, hogy tisztelik apjukat és anyjukat.

A könyvek a gyarmaton egész más szerepet játszanak az ember életében, mint Európában: az életnek egy teljes oldalát csak ők kötik le; épp ezért, értékük szerint, sokkal hálásabb nekik az ember, vagy sokkal jobban haragszik rájuk, mint civilizált országokban.

A civilizált emberiség elvesztette a mozdulatlanságra való képességét, leckét kell vennie csendből a vadontól.