Katarina Mazetti

A legsötétebb az az ablak, amelyik egykor világított.

Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.

Akkor tátong ûr az oldaladon, amikor mégy az utcán vagy a bevásárlóközpontban, és csak a te kezed nyugszik a bevásárlókocsi fogantyúján.

Csak úgy tudtad volna megóvni magad az elvesztésétől, ha soha nem is lett volna a tiéd. A kérdés csupán az: jó lett volna-e nélküle?

A házasság minden kultúrában és minden időben a tulajdonról szól. Arról, hogy a tulajdont családokhoz és törvényes leszármazottakhoz kössék.

Csak az utóbbi néhány száz évben találtuk ki itt Nyugaton, hogy a házasságnak egy olyan bizonytalan és illékony jelenségen kell nyugodnia, mint a szerelem.

A mohóság és az az elképzelés, hogy joggal birtoklunk valamit vagy valakit, maga az ördög... Ez a főbûn, ami minden háború és bûnözés mögött rejtőzik, Auschwitztól kezdve a tőzsdecsődökön át a környezeti katasztrófákig.

Kevés dolog van, ami úgy megviseli a pszichét és a testet, mint a haláleset és a válás. De sajnos nem lehet betiltani egyiket sem.

Imádom az esküvőket! Az a hangulat! Mindenki boldog, várakozás- és reményteljes. És gyanútlan. De ez előfeltétel, másképpen nem megy.

Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.

Könnyû másokat megbántani csak azért, mert képes rá az ember, vagy azért, mert észre akarja vetetni magát. Márpedig ez úgy mûködik, mint a méh fullánkja - használat közben annak is árt, aki használja.

Nekem is lenne okom keseregni, de valahogy nem vagyok rá alkalmas. Én boldogságra születtem.

Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.

Mint mindenki, aki magas kort ért meg, én is magamban hordom a koromat, amely annyi, amennyinek érzem magam.

Merő üvegfal (...) az ember, csupa érthetetlen utasítás és ellentétes irányokba mutató tábla.

Néha arra gondolok, hogy voltaképpen még majmok vagyunk, és egymás szagához vonzódunk, ilyen alapon keressük egymás közelségét.

Mi, emberek, mazsolák vagyunk még, újoncok a fajok között, még a százlábú is leelőz minket. De ha azt vesszük, milyen sebességgel irtjuk a többi fajt, jobban vigyázhattak volna. Ha van eszük, felfalnak minket, mihelyst lejöttünk a fáról.

Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.

Állatként tekinteni az emberekre szórakoztató és tanulságos hobbi, kicsit mind butábbnak, ugyanakkor esendőbbnek tûnnek tőle. És olcsó hobbi - nem kell hozzá sem drága klubtagság, sem különleges felszerelés.

Milyen csodálatosan pozitívan áll hozzá mindenhez! Ha (...) a pokolban kötne ki, azonnal arról kezdene beszélni, milyen hangulatos a tábortûz, és megkérdezné az ördögtől, nincs-e egy kis grillkolbásza...