Kisfaludy Károly

A szerelemben csak a pillanat jutalmaz, az idő sohasem.

A szerelem olyan, mint a tinta, akár ír az ember, akár nem, elszárad.

A szerelem olyan, mint a nap, még a vak is érzi.

Ki a halálban életet keres, az félni megszûnt, annak nem árthat a világ hatalma.

Az élet hosszú a szerencsétlennek, rövid a boldognak, játékszín az okosnak, álom a szerelmesnek, mámor a könnyelmûnek, pusztaság a szegénynek, örömház a gazdagnak.

Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek, Mindenkor csak feléd nézek.

Ne feledd el a halált: ő sem feled el téged.

Kereszt az élet, jó feleség a gyémánt, mely rajta tündöklik.

Hol sokat beszélnek a hazafiságról, keveset tesznek érte.

Az igazság oltárához, A bölcsesség thronusához Lépésim siettetém, A szerencse változásit, A világ hiu szokásit, Mosolyogva megvetém.

Te is drága! kifejtőztél Az élet fogházábul, És szebb országba költöztél Ott a néma siron túl! Hol az angyalok sorában, Az örökség nyugalmában Várod hû barátodat: Ki elhagyva mindenektül Némán kora sirodon ül, S zokogja halálodat.

Vigasztalást csak enmagamtól várok, Ha mindjárt elhagyva, számkivetve, Nem ismerve s élve elfeledve Magán s egyedül a világban járok.

Önmagában élni legszebb égi jutalom; Boldog a ki érzi s használja mennyei javát.

Az igaz érdem nem halandó, ha mindjárt az irigység azt lealázni törekszik is.

Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek.

Mit használ az édes álom A forró szív lángival! Szebb valóra ha nem ébred - A szegény szív kétszer hal.

Pénz a kor istene, Ki törhet ellene? Így volt, így lesz a világ.