Itt állok, és borzadással Szemlélem hûs boltodat, S kivánkozó sóhajtással Ölelem szent porodat, Hogy még egyszer felolvadnál, Csak egy gyenge reményt adnál Hátra levő éltemnek. Hasztalan! nem jő sirodból Nem jő világos honodból Vigasztalás szivemnek.

Kapcsolódó idézetek

1. Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan, Hát ma se sikerültél: szent életöröm? Sírnék, s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam, S tenyerem húsát vájja a kinlódó köröm. Tóth Árpád
2. Emberhez nem köt gondolat, Asszonyhoz nem hajt érzelem, Királyhoz nem húz hódolat, Halálhoz nem fûz félelem. Ágyamban testem nem pihen, Nem ingerel a jó ebéd, Imádkoznék, én istenem, De tudom, hogy nem értenéd. Zsolt Béla
3. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
4. Forrás fakad belőlem, hogy méltó legyek szomjatokra. (...) Eresszétek le belém mélyemig hatoló pillantásotok, hogy felhozhassátok értetek fakadó, értetek vérző életem vércseppjeit. Egy vödör forrást, egy vödör habzó kegyelmet. Keszei István
5. Légy áldott, oh Isten, azon szent örömért: mely keblünkben a szeretet édes hevületeiből, és tiszteinek hív teljesítéséből származik, s megnemesíti célunkat, pályánkat, életünket. Légy áldott az igaz hazaszeretetben érezhető boldogságért! Én erőtlen nő, nem mutathatom meg vonzalmamat édes hazám iránt úgy, mint az erősek; de ha karom gyenge is: szívemben erős és lángoló az érzés, mellyel áldozni kívánok Felséged előtt szeretett hazámért. Ne engedj Uram, ennek határára és mezeire csapást, ínséget és pusztulást szállani, hanem áraszd inkább ki áldásaidat halmaira s völgyeire, hogy találhassa meg a munkás fáradságának díját, s ne hulljon hasztalan orcájának verejtéke! Tompa Mihály
6. Látom szemed: a hût, a jót, a tisztát, Mintha a menny kapuját reám nyitnád. A hangod lágy, mint selyem, úgy cirógat, Tudom: enyém vagy, s egyedül való vagy, Ki lelkembe sugarat, rózsát szórhat, És üdvösségem forrása a lelked. Tudom: a nevem imádságnak ejted. Tudom: több vagyok néked minden szentnél, - Ó, meg is halnék, ha nem így szeretnél - De néha sírok. Akkor ne kérdezz. Meghalnál értem, de meg nem értesz. Berde Mária
7. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
8. Nem az fáj, hogy elfeledtél; Nem az fáj, hogy hûtlen lettél; Hogy szerelmed már kiholt. Az fáj, hogy szent érzetemnek, Imáimnak, könyeimnek Ily méltatlan tárgya volt. Kisfaludy Atala
9. Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Madách Imre
10. Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben. Háy János