Kölcsey Ferenc

A könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek, s óráidat s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédû társalkodót, úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly mívet, mely a genie lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író mûvét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül. Így az olvasásnak szentelt órák nem lesznek elveszve, mint azoknál, kik választás és cél nélkül ezer meg ezer köteteket forgatnak keresztül, vagy, hogy emlékezetöket terheljék, vagy jegyző könyveiket becs nélküli apróságokkal megtömjék, vagy unalmas pillanataikat megöldököljék. Az élet csak úgy éri célját, ha tetteknek szenteltetik.

Erős lendület viszi véghez nem egyszer, mit hosszú idők békésen nem hajthattak végre.

Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik.

A sokaságért híven munkálj, de ítéletével ne törődjél.

Hírt és dicsőséget vadászni hiúság.

Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé.

Minden ismeret kútfeje a tapasztalás.

Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt!

Rosszat ne félj, s ne kívánj jót Múlt és jövő közûl; Öleld meg a jelenvalót, Mely játszik és örûl. S bár ködbe néha burkozik, De színe gyorsan változik, Ajkán mosolygás ûl.

Éld a jelenlét Percét s óráját, Együtt lefutja Jó s rossz pályáját, S együtt húny véled.

Kedved a jó bor Jobban éleszti, Búdat a jó bor Messze széleszti, S elmúlat véled.

Igyunk derûre, Igyunk borúra, Ugy is hol kedvre, Ugy is hol búra Fordúl az élet.

Az emlékezet életet ád; s ki tetteiben megemlegettetik, az halhatatlan lesz.

Az emberi nem, egészben tekintve, örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virágai mellett, másfelől szünet nélkül újak és újabbak fakadnak s nyílnak ki.

Célt és véget nem tudó olvasás rest életnek vagy következménye vagy szerzője; nyavalya az, mely a való élet gyökereit elrágja; s melyből kigyógyulni éppen úgy nehéz, mint a játékszenvedelemből; s mely a lelket éppen úgy elzsibbasztja, s minden munkára és hatásra alkalmatlanná teszi.

Küzdés az élet!

A haza minden előtt!

Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom.

Gondolni mindent lehet bátorságosan; gondolatot szóvá és tetté változtatni kétes következményû dolog.

Isten egy szívnek egy kebelt teremte: így egy embernek egy hazát.