Célt és véget nem tudó olvasás rest életnek vagy következménye vagy szerzője; nyavalya az, mely a való élet gyökereit elrágja; s melyből kigyógyulni éppen úgy nehéz, mint a játékszenvedelemből; s mely a lelket éppen úgy elzsibbasztja, s minden munkára és hatásra alkalmatlanná teszi.

Kapcsolódó idézetek

1. A modern irodalom nagy része intellektuális játéknak vagy büszke felülnézetből szemlélt hangyalétnek láttatja az életet. Hiányzik belőle a részvét, a szánalom! Talán nem is érdekli az élet, sem a valóság. Ilyképpen is jó mûvek születnek időnként, ám az esetek jelentős részében az író becsapja önmagát és olvasóját is. A valóságos élet nyílt vagy közvetett elutasítása irodalmi sivársághoz vezethet.
2. Az alkotófolyamatot szükségszerûen tolvajmunkának tartom. Ásson csak bele valami gyönyörû szép szövegbe, (...) és mindenféle becstelenséget talál ott. Az alkotás azt jelenti, hogy az ember összezúzza mások életét, akaratlan, mit sem sejtő résztvevőkké változtatja őket. Az ember ellopja a vágyaikat, álmaikat, zsebre vágja a hibáikat, szenvedésüket. Elveszi, ami nem az övé. És mindezt tudatosan teszi. Khaled Hosseini
3. Az álmatlanság alattomos dolog: olyan láthatatlan és csöndes nyavalya, ami nemcsak az alvástól fosztja meg azt, akit megtámad, de néha hónapokig a lelki békéjétől is.
4. Az unalom öl, vagy ha nem, hát megnyomorítja áldozatait, vagy ha azt sem, akkor piócaként szívja a vérüket, és sápadtan, bárgyún hagyja búslakodni őket.
5. Aki megfontolás nélkül ír, s aki anélkül olvas, hogy meg is értené az olvasottakat, sokat veszít életéből hiábavalóan. Constantin Negruzzi
6. Ember nem képes ép ésszel felfogni, hogy ami a legfájdalmasabb... az a szavak nélküli befejezés. Talán, ami még rosszabb, azok a célt nem érő szavak.
7. Nem viselem el, ha egy történet befejezését nem tudhatom meg. Végigolvasok mindenféle jelentéktelenséget - ha egyszer belefogtam - pusztán lázas mohóságból, hogy bekebelezhessem a lezárást - akár édes, akár fanyar -, s bevégezzem, amit elkezdenem sem kellett volna.
8. Az élet unalmas és céltalan. Mind nagy reményekkel kezdjük, aztán lemondunk ezekről. Rádöbbenünk, hogy előbb vagy utóbb úgy is meghalunk, anélkül, hogy megtaláltuk volna a választ a nagy kérdésekre. Mindenféle bonyolult elméletet dolgozunk ki, amik egyszerûen csak más szempontból közelítik meg a mindennapi valóságot, de közben a nagy és igazi dolgokra vonatkozó tényleges tudásmennyiségünk egy kicsit sem nő. Alapvetően mind rövid és kiábrándító életet élünk. Irvine Welsh
9. Az unalom azok sorsa, akik teljesen a figyelemelterelésre hagyatkoznak, akik számára az élet az, hogy folyton szórakoztatva vannak, és akik elerőtlenednek, amint a mûsor szünetel. Az unalom azok gyötrelme, akik számára az időnek nincsen értéke. Matthieu Ricard
10. A játékszenvedély erjesztő és bomlasztó valami, mindent tönkretesz és megront, a legjobban nevelt, legbüszkébb embereket söpredékké, szennycsatornába sepert hulladékká változtatja. Émile Zola