Az emberi nem, egészben tekintve, örökre virágzó növény, minek egyfelől hervadó virágai mellett, másfelől szünet nélkül újak és újabbak fakadnak s nyílnak ki.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden kornak megvan a maga rügyezése, virágzása, hervadása. Az ember többször virágzik és hervad életében. Az ember, elmélkedett, közelebb áll a fákhoz, amelyek újra meg újra megismétlik a virágzás és a termés időszakát, mint bármi máshoz. Ez reménységre jogosít. Mindig. Eduard Petiska
2. A remény gyakran olyan, mint egy virág, amely kihajt, növekszik és életben tartja az embert. Másfelől olyan is lehet, mint egy soha be nem gyógyuló seb. Carsten Jensen
3. A virágok arra tanítanak, hogy semmi sem örök: sem a szépség, sem a hervadás, hiszen a magokból új növények serkennek. Jusson eszedbe ez, ha örömet, fájdalmat vagy bánatot érzel. Minden elmúlik, megöregszik, meghal és újjászületik. Paulo Coelho
4. Az ember az a fajta élőlény, amely élete során szüntelenül reménykedik, jövőjéről képzeleg, s azért küzd, hogy ezt beérhesse. Képlete: a reménybe ágyazott lét. Déry Tibor
5. Az emberiség kalandvágyó és felfedező faj, sohasem elégszik meg azzal, amit már elért, és mindig távolabbi célok felé tör.
6. Mindig fejlődik az ember, mindig lehet új dolgokat tanulni.
7. A természetnek is van termékenyítő szelleme, mint az embernek, aki a természet gyermeke, és aki felleli ezt a szellemet és leheletében fürdik, az osztozik örök életében. Henry Rider Haggard
8. A szerelem akár újonnan születik, akár halottaiból ébred, mindig napsugarat hoz, csordultig telíti ragyogásával a szívet, úgyhogy kiárad a külső világra is. Nathaniel Hawthorne
9. Különös, hogy a nőben mindenütt és minden korban megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem. Gárdonyi Géza
10. A természet új és új feladatot állít a kutató elme elé: a már ismert még ismeretlen, de megismerhető jelenségek felé tár ablakot. Így válik a megismerés végtelen folyamattá, amely egyszersmind az ember szakadatlan diadalának sorozata.