Kornis Mihály

Senkit nem lehet megváltoztatni. Neked kell megtalálni a magad rendjét, ha valóban rendet akarsz.

Ne félj a gondjaidtól, hanem üzenetnek tekintsd őket. Lehetőségnek arra, hogy tisztábban láss, és ezáltal erőteljesebben birtokold az életedet, mint eddig. Megértsd, mi a jelentősége annak, hogy te is itt vagy a földön.

Ami hazugság, összesen három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az emberhez. Az igazság megtart. Szomorkodni kevés. Van abban valami makacs butaság.

Erkölcsi és szellemi nagyságok helyett címlapsztárok, szappanmárkák vesznek körül bennünket. Az aki kapja, marja szellemisége dívik. Honnan is tudná a legtöbb ember, mi a különbség szeretet, szerelem és vágy között, ha a közvéleményben még a vezető tekintély és a politikus fogalma közötti különbség is tisztázatlan?

Az élet élvezete nem kiváltság, de nem is bûn. Nem a lusták titka. Az élet szeretete nem kéjelgés, hanem bölcsesség. Derû.

Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg.

Az emberi élet olyan, mint egy szálló ûrrakéta a világegyetemben. Magad vagy a rakéta csúcsán az ûrhajóst szállító kabin. De a kabinban - benned - az idő úgy telik, ahogyan te érzed. Ahogy akarod. Ha igazán figyelsz, szinte egy helyben áll. Van idő megcsinálni a dolgokat. Minden, amire adunk magunknak időt, megvalósul. Bennünk.

Az istenkérdéshez való tisztességes közeledésnek a formája az, ha az ember nem állítja, hogy létezik. Azért nem állítja, mert úgysem tudja bizonyítani, nem csak másnak, de magának sem. (...) Az utóbbi kétszáz év valamirevaló elméi egész életüket abban a kétségbeesett magányban töltötték, hogy megpróbáltak nem kapaszkodni Isten létezésének a feltételezésébe. Ebből egyébként nem következik, hogy Isten, vagy amit így hívunk, nincs, de abban egész biztos vagyok, hogy tisztességesebb és magamra nézve gyümölcsözőbb, ha nem tételezem, mint ha tételezem.

Az istenkultusz, vagy mondjuk úgy, a vallásos kultuszok számomra hatalmi játszmák. (...) Mint amikor gyerekek a játszótéren játszanak, és az egyik nagyokos kijelenti, hogy nálam van a kulcs. Nálam vannak az üveggolyók. Még nem is tudjuk, hogy milyen kulcs és milyen üveggolyók, de az összes üveggolyó nálam van, mondja. És aki kapni akar belőle, az sorba áll, betartja a szabályokat, amiket nekem megmondott az, akitől az üveggolyókat kaptam. És így tovább és így tovább. Az egész tulajdonképpen és gyakorlatilag a hatalom stratégiája.

Az ember nem egy lezárt doboz, ami ötven centi széles és egy méter hetvenöt magas és ennyi és ennyi fér bele, hanem egy nyitott rendszer, páratlan módon egyébként. Tehát egy nyitott lény, aki mindig többé és többé válhat.

A tudás ma a világban nem kurrens cikk, nem a legfontosabb cikkek polcán van. Ha kinyitod a televíziót, látod, a tudást elpakolták a kapható dolgok közül.

Istenről már nagyon sokat beszéltek, tehát úgy gondolom, hogy evvel tele a polc. (...) Ha valamilyen isteni csoda folytán az Istenről való beszéd néhány évre a világban megszûnne, és ettől függetlenül a gonoszt üldöznék, a jót jutalmaznák, és így tovább, csak Istent nem vennék a szájukra az emberek, se a hitet, se a vallást, semmilyen szinten, akkor ez a valaki inkább jelen lenne az életünkben, azt hiszem.

Az ember legnagyobb reményének azt tartom, ha képes elképzelni önmagát olyasvalakinek, aki még képes fejlődni. Tehát a mostani tudása nem a végső tudása, hanem van még benne hely, hogy még többet és még többet tudhasson meg, és ő maga, önmaga ezáltal többé váljon.

Senkiről nem beszéltek (...) annyi hülyeséget, mint Istenről. Még soha semmivel kapcsolatban össze nem hordtak annyi ostobaságot, de ennek talán az az oka, hogy nem lehet Róla nem hülyeséget mondani.

Tudni összehasonlíthatatlanul jobb, mint nem tudni, a tudás egyetlen morzsájáról való lemondás végzetes, és beláthatatlan azoknak az embereknek a szerencsétlensége, akik ezt a döntést, a tudásról való lemondás döntését meghozzák.