Kovács Kati

Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.

A csoda, a siker, amikor egyszer eljön, mindig nagyon nehéz, az emberek összezavarodnak tőle, mert nem erre vagyunk kitalálva.

Az embernek folyamatosan nevelnie kell magát arra, hogy az a nap, ami éppen van, szép, meg kell benne találni azt, ami örömet szerez.

Nem leszek játékszered, Ha már a mindened nem lehetek.

Nagy árat kért a szerelem, A régi boldogságom könnyel fizetem. Most már csak megnyugvásom útját keresem, Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem!

Nézd a régi képen e lánykát, Nézd sírásra álló, csöpp száját. (...) Nézd, ő voltam én egyszer régen, És ha kérded, miért sírtam éppen, Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém, És elrontod nekem a felnőtt életem. Tán úgy, ahogy még senki sem.

Emlékízû álmaimból Mégis könnyen ébredek, És már nem is kérdezem, Hogy miért nem maradtál velem? Már csak arra kérlek: Ne is gondolj rám.

Most kéne abbahagyni, Elfutni, elrohanni, Érzem, hogy holnap már többé nem lehet. Maradni esztelenség, Elmenni képtelenség, Bilincsben él, aki téged így szeret.

Úgy fáj a szívem, Ahogy soha régen. Más után kell néznem, Hát ez az, ami fáj.

Én sohasem búcsúzom, Én szótlanul távozom. Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér, De hogy miért, sohasem kutatom.

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom! Soha ne sírj, az élet megy tovább. Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom, A jó barát a bajban is barát.

Elszorul a torkom, ha szembejössz velem, Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem, A boldogságunk mellett csendben elmegyünk.

A közönség kiszámíthatatlan; mindenütt más, mindig változó ízlésû. Az énekes csak egyet tehet: azt, hogy teljes erőbedobással dolgozik minden felvételen, minden koncerten. Így ha nem is "jön be" néha egy-egy dal, amiben bíztunk, mégis megnyugvást ad az a tudat, hogy mi mindent megtettünk, amire a tehetségünkből és erőnkből futotta.

Ha legközelebb látlak, Már nem figyelek rád, Nem fordulok utánad, Megyek csak tovább.

Délelőtt nem énekelek, mert nincs hangom... Az énekhang sokkal később "ébred fel", mint a gazdája.

Táncolj, hogy ne lásd a végét, Merre fordult e szédült világ. Ne félj, hogy elnyel az örvény, Higgyük azt, körhinta száll.

A teljességhez hozzátartozik a gyerek is. Akit szerethetek, akiről gondoskodhatok, akinek továbbadhatom azt a rengeteg jót, rosszat, amit megéltem!