A teljességhez hozzátartozik a gyerek is. Akit szerethetek, akiről gondoskodhatok, akinek továbbadhatom azt a rengeteg jót, rosszat, amit megéltem!

Kapcsolódó idézetek

1. Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni. Claudia Gray
2. A gyermeknek minden becses, amivel játszhatik. Az ifjúnak: ami fölszereli az élet útjára. Az embernek: az ivadéka jövője. Gárdonyi Géza
3. A gyermek, Uram, szülei lényének egy darabja, ezért ha jó, ha rossz, úgy kell szeretnünk, akár saját életünket, lelkünket. Miguel de Cervantes
4. Minden hozzátartozik az emberhez, a jó is, a rossz is. Sántha Attila
5. Találkoztam egy olyan emberrel, aki betölti az életemet, sőt aki nemcsak betölti, hanem meg is koronázta ezt azzal, hogy két gyönyörû gyermeknek adott életet. És én azóta erre rendkívüli módon vigyázok. Ezt nem lehet kiérdemelni. Ez vagy megadatik kegyként, vagy éppenséggel nem adatik meg. Egyetlen dolgot lehet csinálni, tisztában lenni vele, hogy milyen kincs az, amit kaptunk, és megpróbálni méltónak lenni hozzá. Darvas Iván
6. A gyermek, aki a legkedvesebb. Kérhet szépet, lehetetlent, elkövetheti akár a legnagyobbnak gondolt bûnt. Mi, szülők megbocsátunk, mert ezt hordozzuk a génjeinkben, és a szüleink is ezt hagyták örökül nekünk.
7. A tökéletes család számomra az, ahol feltétel nélkül szeretjük egymást. Ahol mindenki önmaga lehet, ahol a gyerekeket úgy terelgetik a szülők, hogy felnőttként majd boldog, saját útjukat járó emberek lehessenek.
8. Szerelmünk beteljesedése pedig nem más, mint egy kisbaba. Ezt adja nekünk a szerelem. Amikor először a karodban tartod a kislányodat, döbbenten nézed és nem érted, hogy lehet ilyen kicsi, apró kis emberke. Érzed az apró kis szívdobbanásait és attól kezdve ő az, akit a legjobban szeretsz a világon. Megfogadod, hogy vigyázni fogsz rá, hogy mindig mellette leszel és mindig számíthat rád, ha baj van. Ha rosszat álmodik, ha összetörik a kedvenc játékát... vagy a szívét.
9. Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék. Paulo Coelho
10. Ahhoz, hogy a gyerekeink jól lehessenek, az őket körülvevő felnőtteknek is jól kellene lenniük, és dolgozniuk kellene mindezen, önmagukon.