Kowalsky meg a Vega

Aki szeret, az nem elvisel! Többet érsz, mint a földön bármilyen szerep, Te a múzsa vagy, nem a kép vagy a keret.

Ami vagy, amit hinni se mersz, hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz, hogy többet érsz, mint egy platinakártya, egy TAJ szám, egy mobil, pénztárca, többet érsz, mint egy munkahely.

Ami vagy, amit hinni se mersz, Hogy egyedi vagy, ami csak te lehetsz, Hogy ami bánt, az is szebbre csiszol. Amit látsz, amit érzel, azt értsd meg jól!

Fáradt reggelek, nehéz nappalok, A legszebb álmaid közöttük lassan elhagyod. Sok rejtett félelem rozsdás lakat mögött: Bátran nézz mögé, ismerd meg, és mind elköszön!

Az időnk mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fûszál vagy benne egymagad, de együtt - mert összetartozunk - megéljük és túléljük a végtelen dombokat.

A boldogság az nem egy múló, ritka állapot. Az nézőpont.

Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég, Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég, Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel, Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér, Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél, Csepp a véredből, ami mindent elmesél, Nincs már se égen, se földön, csak a remény, hogy visszatér.