Krúdy Gyula

Egy szép asszony sohasem tud annyira megöregedni, hogy szép ne legyen.

A nők nem a nagy lelki megpróbáltatásokra születtek, habár az élet mintegy ellentmondva a természetnek, az asszonyi szívet nem kíméli meg a viharoktól.

Az apróságokra jobban kell vigyázni, mint a nagy dolgokra, mert apróságokból van összetákolva az ember élete.

Szép az élet; szebb, mint a datolyapálma, ami karcsun emelkedik a homokos Afrika síkjain; szebb, mint az erdő király-szarvasa, ami délcegen jár ruganyos lábaival a rengeteg pázsitjain; (...) szebb mindennél, - de nem szebb annál a barátságnál, ami az igaz becsületes embereket egymáshoz füzi.

Ami a férfilélekben csak gyönge hullámverés, az a női szívben viharrá fokozódik.

Vannak ilyen rettenetes percei az életnek: az ember nem tud megszabadulni valamely bosszantó tehertől, amely szíve fölé hengeredett.

Amit elszalaszt a pillanat, az öröklét sem hozza vissza.

A házasság csupán csak arra jó, hogy az asszonyok egyénisége eltûnjön, megsemmisüljön. A férfi halovány árnyéka lesz az asszony, és ha nem lesz azzá, ott van a törvény, amelyet férfiak alkottak, hogy azzá legyen.

A gonoszsággal és önzéssel szemben csak egy fegyver használ: még gonoszabbnak lenni.

A békességben eltompul a vér, ellustulnak az izmok.

A szerelem lehet égi érzelem, amely a földöntúli lugasokba kalauzolja a megátalkodottat is. Felemel, szárnyat ad, megnemesít, kisimogatja a lélek redőit, világosságot gyújt a szív éjszakájában. De lehet átok is a szerelem, amely gyötrelmesebb, mint valamely lázas betegség, Kainként üldözi a szenvedőt, pokolvarral szórja tele a lélek hófehér szárnyát, szembetegséget hoz, amely vakká tesz, felforgatja a zsigereket, tüzet gyújt a gondolatok erdejében, verést mér a szívre, viszketegséget okozó bûbájt küld csendes álom helyett, felzaklatja az összes rossz, harapós kutyákat, amelyek addig láncra voltak kötve az ember szívében.

A féltékenység úgy áll a gondolat világában, mint a két szem közé szegezett kés.

Az asszonynak egyetlen fegyvere van: ártatlansága és hûsége.

Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak.

Az ember maradjon mindig csak természetes, akármilyen helyzetbe kerül az életben.

Kanál nélkül nincs igazi evés, mert a kanál olyan, mint valami vödör, amely az ételek ízeit a felszínre hozza.

Csak a pénztelen emberek hiszik, hogy a kocsmáros mindig őket lesi, hogy fizetség nélkül meg ne ugorjanak a kocsmából.

Nehogy eszedbe jusson átaludni egy napot, vagy érdektelen kirándulást tenni a város környékére: azt a napot elveszítetted! Ne jusson eszedbe gyermekkorodra gondolni, amikor hullani kezd a hó vagy beköszönt az ősz, mert elgyengülsz a való élettel szemközt. Ne tégy levéltárcádba szentimentális leveleket, hanem nyomban égesd el őket. Ne gondolj szerelmed nőjére, csak ameddig látod. Egészségtelen és felesleges életpazarlás a nőket is felvenni a gondolkozás kocsijára, amikor oly nehéz előrehaladni az életben.

A gondolatokat úgy lehet dresszírozni, mint a jó kutyákat. Bolond ember az, aki galambszárnyra bízza a gondolatait. A galambok ide-oda röpködnek. Még bolondabb az, aki vadkacsa módjára szoktatja a gondolatait. Ezek a zöldfejû, hideg madarak mindig csak a vadvizeket, a hûvös tavakat keresik. Nem lehet gondolkozást tanulni senkitől, mert a gondolat egyedülvaló, amint érezni nem lehet megtanulni... De mégis van valami, fiam, ami megsegít. Dresszírozni kell a gondolatokat.

Ha meg kell halni, nem védelmez meg tőle a bot. A halál hátulról, a keresztútnál vágja tarkón az embert, mint a házinyulat.