A gondolatokat úgy lehet dresszírozni, mint a jó kutyákat. Bolond ember az, aki galambszárnyra bízza a gondolatait. A galambok ide-oda röpködnek. Még bolondabb az, aki vadkacsa módjára szoktatja a gondolatait. Ezek a zöldfejû, hideg madarak mindig csak a vadvizeket, a hûvös tavakat keresik. Nem lehet gondolkozást tanulni senkitől, mert a gondolat egyedülvaló, amint érezni nem lehet megtanulni... De mégis van valami, fiam, ami megsegít. Dresszírozni kell a gondolatokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Semmi sem fontosabb a gondolataink féken tartásánál. Ügyelni kell az elme vad elefántjára, nehogy elszabaduljon, elkóboroljon. Csakis így őrizheti meg nyugalmát az ember, így kerülheti el, hogy kiszolgáltassa magát külső körülmények hatásának. Még ha eldugott remetelakban élünk is, ha gondolatainkat nem tartjuk folyamatosan szigorú felügyelet alatt, messzire kalandoznak. Még a teljes magányban is negatív érzések, rossz gondolatok seregei támadhatnak ránk. Tendzin Gjaco
2. Sok állat rejtőzködik, de nem gondolják, hogy rejtőzködnek. Sok állat csapatokba csoportosul, de nem gondolják, hogy ezt teszik. Sok állat követ valamit, de nem gondolják, hogy követnek. Ezek az állatok csupán haszonélvezői az ezeket az ügyes és célszerû viselkedésformákat irányító idegrendszereknek, amelyek anélkül mûködnek, hogy a gazda fejét gondolatokkal terhelnék meg, vagy bármi egyébbel, ami csak halványan is a gondolatra emlékeztetne - olyan gondolatokra, amelyeket mi, gondolkodó lények gondolunk. Daniel Dennett
3. Gondolkodom, tehát vagyok... - Az ember egyedül van és tudatában van annak, hogy hiába minden, nem akad, nem lehet olyan társa, kinek elmondhatna bármit is abból, amit érez. Ekkor kínjában elkezd önmagával beszélni, de közben vigyáz, nehogy hangosan tegye, mert akkor bolondnak nézik. És mikor nagy önuralom révén eléri, hogy nem mondja ki maga elé gesztikulálva, amiket önmagának akar elmesélni, hanem egymás után magába raktározza - akkor megtanul gondolkodni. S akkor rájön, hogy ő megmarad! Pusztulása nem okvetlenül bizonyos. Azt hiszem, erre a megismerésre jött rá az a Descartes úr is. Férfi létére azonban szégyellte megmondani az igazat: gondolkodom, tehát megmaradok!
4. Folyton mindenkit csak nevelnek vagy továbbképeznek. Így születnek az önálló ötletek és gondolatok az agyakban. Hazajönnek, s azt mondják, amit gondolnak. Csakhogy az a baj, hogy gondolkodni nem tanították meg őket. Legalábbis a legtöbbjét nem. Agatha Christie
5. Az ember érzi, amint derengeni kezd az agyában, hogy önálló gondolkodás nélkül csak tudálékosságra vezet a tanulás, és hogy a világ minden felhalmozott tudása azért jut el hozzánk, hogy világosabban tudjunk gondolkozni... Magunknak kell elrendeznünk a dolgokat akkor is, ha közben sokszor tévedünk, és csak oly ritkán van igazunk.
6. Borzasztó szerencsétlenség, hogy a gondolatok egy olyan ketrecbe vannak bezárva, mint a fej, és az ember tudja, hogy amikor majd a ketrec megrozsdásodik, a gondolatok kihunynak. Eduard Petiska
7. A belső gondolatok ismerete időnként gyötrelmes lehet, ahhoz hasonló, mintha egy lány botladozna a vicsorgó farkasok vermének peremén, miközben a farkasok a fogaikat csattogtatják a lány lába előtt. Susan Barker
8. A gondolat a tér szárnyaló madara, amely a szó kalitkájába zárva kitárhatja ugyan szárnyait, de repülni nem tud. Kahlil Gibran
9. Ha az ember tényleg meg akar érteni valamit, annak az a legjobb módja, ha megpróbálja elmagyarázni valakinek. Ez arra kényszeríti, hogy helyretegye a dolgokat a saját fejében. És minél lassúbb és nehézfejûbb a tanítvány, annál egyszerûbb ideákra kell lebontanunk a gondolatmenetet. És valójában éppen ez a programozás lényege. Mire az ember egy bonyolult gondolatot lebont olyan egyszerû lépésekre, hogy azt még egy buta gép is megértse, addigra biztos, hogy valamit megtanul arról a dologról. A tanár általában többet tanul, mint a diák. Nem így van? Douglas Adams
10. Tudja, én úgy képzelem el az emberi agyat, mint egy üres szobát, ahová tetszése szerint hord be bútort az ember. A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja. Hiba azt hinni, hogy a kis szoba tágítható volna, mert eljön az idő, amikor az ember lényegtelen apróságok árán alapvető dolgokat elfelejt. Fontos tehát az, hogy csak a legszükségesebbeket hordja be. Arthur Conan Doyle