Kubiszyn Viktor

Ebben a valóságban semmi sem igaz. Semmi sem igaz, ezért mindent szabad.

Mindenki hazudik, mindenki burokban él, titkok és hazugságok, egók és egymásnak teremtett illúzióképek mátrixában lebegünk.

A Biblia eredetileg nem írja, hogy mit zabáltak, csak azt, hogy valami tiltott növényt. Az alma csak a zöldségkereskedő lobbi miatt került bele a fordításokba.

Aki önmagát teszi középpontba, és ezt komolyan is veszi, az számomra valahol mindig mélyen komikus. Hiszen annyira kicsi vagy, gyenge és erőtlen. Egy felfújt egójú hangya a szemétdombon. Végtelenül kicsi és szûk a perspektívád, ezért komikus.

Minden átmeneti, mindannyian vendégségben vagyunk ezen a bolygón.

Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Õ az élet, ő minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Õt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi.

Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a mûtárgytelefonok, a szép ruhák (...) mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy.

A halál nem az, amikor a tested megszûnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él.

Az arc megbocsát a tükörnek, a féreg is, ha kiszántja az eke. A kérdés könyörög a válaszért - vajon te megbocsátasz-e.

Ha bántani akarod, a lelkét kell összetörni. A személyiségét. Mutatok neked olyat, ami minden késnél élesebb. A helyesen megválasztott szavak mélyebb sebet okoznak. Úgy, hogy nem is tud róla. De belehal a lelke.

Ebben a világban a törvény uralkodik. A törvény rendszere a teljesítmény rendszere. Egyenlő vagy a tetteiddel. Az vagy, amit csinálsz, az vagy, amit elérsz. Pedig Isten szemében ez nem így van. Sokkal magasabb rendû mércével mér, az értéked ennél sokkal több.

Nézd meg a szülő-gyerek viszonyt - a gyerek a megszületése jogán értékes, nem tesz semmit érte. Isten ugyanígy tekint rád.

A szeretettel az a vicc, hogy fogalmad sincs róla, mi az valójában. (...) A szeretet nem egy érzelem. Ami jön, aztán megy. Hanem egy döntés. Felelősségvállalás.

Rosszkedvünk hosszú telére pillanatnyi tavasz jön csupán, egy eltévedt fecskefütty, ami végigrezeg minden kiégett szobán.

Van egy álom, ami sosem ér véget. Ebben Isten magához ölel mindannyiunkat, és mi egyszer végre felébredünk halottainkból mindannyian (...). Úgy ébredünk, és úgy látunk majd mindent, amikor eloszlik a homály, színről színre, ahogy eddig még sohasem.

A boldogság nem tevékenységhez, emberekhez (...) köthető. A boldogságot nem várhatom semmilyen külső körülménytől.