Rosszkedvünk hosszú telére pillanatnyi tavasz jön csupán, egy eltévedt fecskefütty, ami végigrezeg minden kiégett szobán.

Kapcsolódó idézetek

1. Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön; Igy a csalfa barát boldog időnkbe` keres. Vitkovics Mihály
2. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László
3. Amióta ősz lett a nyár, csak ténfergek a fák alatt, s csak fütyörészem összevissza a jó szomorú dalaimat. Oláh Ibolya
4. Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől ûzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derûs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek. Marcus Tullius Cicero
5. A gonoszság csak pillanatnyi fellobbanás, de nyomában kiégett porhüvelyt hagy.
6. Annyi szörnyûség ömlik mindenhonnan, hogy kell néha keresni egy zugot, ahol találunk valami szépséget, még ha csak néhány percre is. Kocsis Gergely (író)
7. Az ember nem élvezheti örökké a békét s a nyugalmat. Ám a gondok és a balszerencse sem végleges. Ha a sztyepp füvét a tûz felperzseli, az nyáron újra kinő.
8. Fuldokolok a tavaszban. Fáj a szívem, hogy tavasz van. Hát mégis föltámadt a rég volt? Csöndesen rám szédül az égbolt.
9. Egy kis rendetlenség a testben elég ahhoz, hogy tévútra vigye érzékeinket. Charles Dickens
10. Elment az én babám, itt hagyott engemet, Elvitte magával, minden vig kedvemet. (...) A fecske is elmegy, de tavaszra megjön, De az én galambom, akkor is csak nem jön.