Kukorelly Endre

A gyerekeket kondicionálni kell a boldogságra, arra, hogy jól érezzék magukat, ezt tanítani kell.

Ahogy eszel vagy tisztálkodsz, ugyanúgy táplálod és tartod tisztán a szellemedet, a lelked.

A köz ügyeiben való részvétel élvezetes. És veszélyes.

A szív - hús. Nem csupán az érzet, az érzékiség, de az érzelem is testi dolog.

A kultúra nem csupa hab a tortán, hanem elemi létfeltétel.

A sírni tudás mindenképp a dolgokra való mély pillantás képességét mutatja.

Az tükör, amit annak használsz.

Ha szerencséd van, és jó volt a mûvészeti szocializálódásod, meg van oldva az életed, a mûalkotásokat drogként fogyasztva egyszerûen jól fogod magad érezni a bőrödben.

A jó-érzés, a jól-lét az egyedüli mérce - mindenben a világon.

Minden nagy mû egyfajta létezés-kalauz.

Nem kell mindig a publikum elé állni, mindent publikálni, minél tovább érleled, annál inkább megúszod a szégyent a régebbi dolgaid miatt.

Nem kell tömérdek verset írni. Akkor történjen, ha nem tudsz mást, nem tudod megúszni - de akkor legyen!

A vers elementáris nyelvhasználat, atavisztikus, mélyről jön és a mélybe vezet.

Isten, halál stb., a nagy témák "fent" vannak, és fel akarsz nőni hozzájuk, így elszakadsz a talajtól. Elveszted a talajt a lábad alól, és az veszélyes. Pedig egy fûszál mozgásában is benne van a nagyság!

Ha kinézek a kertbe, erre a kis vacak fácskára, az jut eszembe, hogy "Úristen, mi folyik itt!" És ámuldozom, míg meg nem unom, hogy ámuldozom.

Más kontextusban, nem szokványosan használva minden megújul, amitől korábban ásítottál, és ez mellbevágóan érdekes.

A versírás magánügy, publikálni némiképp a hübrisz határát sérti.

Van - sőt kell lennie - problémának: csakhogy igazából kell-e megoldás? Nem az-e a probléma, hogy problémának érzek valamit?

Nyugton aludj, de vigyázzanak rád, és akik rád vigyáznak, azoknak te vigyázd az álmát.

Ami emberi ez-az van, mind a nők miatt van.