A vers elementáris nyelvhasználat, atavisztikus, mélyről jön és a mélybe vezet.

Kapcsolódó idézetek

1. A vers: felérző csönd, felvérző emlék, Echó, ki holt sikolyra visszazeng még; Forrás, mely hûsen, hő mélyből szakad.
2. A vers szikár és intenzív, a próza kövér és ravasz. Horváth Viktor
3. A versbe öltöztetett szó részben már maga is muzsika. Pjotr Iljics Csajkovszkij
4. A vers csak születik, mint ahogy születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Wass Albert
5. A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani. Egyetlen pont, melyben benne csillog a világegyetem, mint pupillán a könny. Gyurkovics Tibor
6. Nincs járható út. Elnyel a mélység, De valami van, Ami visszahúz. Alvin és a mókusok
7. A világ is ilyen, statikus, meg szimmetrikus, meg rendszere van, s a vers tulajdonképpen ennek a tükrözése. Háy János
8. Annyi a vers, mint sétálóutcákon az ember. Jönnek, nyomulnak, lökdösődnek s falhoz szorítják nehéz szívem. Csoóri Sándor
9. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
10. A világ kezdettől aljas, és napról napra aljasabb. Elhasznál, s a végén már csak a halálról álmodsz. Colson Whitehead