Laár András

Minden jelenség kizárólag a tudaton belül létezik. Minden érzés, akarat, gondolat a tudaton belül van, minden érzékelés ott csapódik le, minden múltra vonatkozó emlék ott van, minden jövőre vonatkozó vágy, elképzelés vagy aggodalom is a tudat körén belül marad, és a jelen pillanatot is a tudatban éljük át. Semmi sincs a tudaton kívül, hiszen ha csak elképzeljük, hogy esetleg mégiscsak van valami a tudaton kívül, ezzel az elképzeléssel máris bevonódott a tudaton belülre. Tehát még az a gondolat, hogy "van valami a tudaton kívül", még ez is a tudaton belül van.

A felkavarodott, zaklatott, téveszméktől hemzsegő tudat az iszapos vízhez hasonlít, amelyen nem látunk át, és ami nem is iható. Ám, ha hagyjuk a tudatot megnyugodni, a légzésfigyelés módszerével elmélyedünk a tudatunk mélyebb rétegeiben, az olyan, mint amikor egy lavór iszapos vizet hagyunk leülepedni, hogy az iszap magától leereszkedjen az edény aljára, és így a víz lassan visszaszerzi eredendő tisztaságát és átláthatóságát.

58 éves korára egy ember teljesen megérik. Már teljesen olyan, amilyen. Tulajdonságai kikristályosodtak, jelleme is kialakult. Rutinos lesz, bölcs lesz, megtanulja a türelmet, megtanul másokról gondoskodni, megbízhatóan elvégzi a feladatait, vagy lefelé tartó spirálban alkoholista, reménytelen, mindig másokat okoló, rosszindulatú, koránál sokkal öregebbnek látszó, lepusztult, kellemetlen figurává változik. Ki így, ki úgy.

A sors tágabb keretei adottak, de a saját lépéseink már rajtunk múlnak. És hogy miket gondolunk és érzünk, az is a mi kezünkben van. Sőt, még a szándékainkat is irányíthatjuk egy adott helyzetben ide vagy oda. Tehát megvan a szabadságunk is.

Minden túlzás (...) saját maga ellentétét erősíti fel. Minél nagyobbat csapunk az asztalra, annál jobban megütjük az öklünket, és annál nagyobb a csattanás is.

Ahová mentünk, ott vagyunk most. Szándékaink, gondolataink, érzéseink konklúziójaként hajtjuk végre a tetteinket, amelyeket szintén tudatosan végzünk. Ami ezekből következményként kialakul, az épp a mostani pillanat. Akkor viszont a következő pillanat még szabad! Ha mást gondolok, mást érzek és mást akarok, akkor a tetteim is mások lesznek, ahogy ezeknek a következményei is. Maga az élet változik meg a világomban.

Arra kellett rájönnöm, hogy ha bármit meg akarunk tanulni, a legfontosabb dolog a gyakorlás. Nem elég elméletileg érteni azt a bizonyos eljárást vagy mûveletet, nem elég csak megfigyelni, gyakorolni is kell ahhoz, hogy kifejlődjön a kívánt eredmény. Gondoljunk bármilyen szakmára!

Úgyis csak azt csinálja mindenki, amihez kedve van. Bármire kényszerítik is rá az embert, hogy azt márpedig csinálnia kell, nem lesz benne köszönet. Viszont, ha valakinek kedve, indíttatása van valamire, akkor le sem lehet vakarni a dologról.

Ha mindent, még az egyszerû dolgokat is, mint amilyen a krumplihámozás, gyakorolni kell, mennyivel inkább gyakorolni kell a Hülyeségek Világából való kiszabadulás módszereit! Mert módszeresen bele vagyunk döngölve egy hamis elméleteken, hamis értékrendeken, hamis célokon alapuló Hülyeségvilágba!

A "szeretet" értelmezése oly sokféle, hogy némely helyen még az emberek tömeges kiirtása is belefér. Még ebbe az egyszerû alapba sem lehet kapaszkodni.

Nézzük csak meg a keresztény hét főbûnt: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a jóra való restség. Nem erre épül az egész fogyasztói társadalom? De! Mert pont ezek felkorbácsolásával hajtja bele az emberi tudatot ezeknek a bûnöknek a szolgálatába. A reklámok ezekre irányulnak. Vedd meg, mert majd irigyelni fognak, mert majd felnéznek rád, és majd vonzó leszel, meg kapsz ilyenolyan ínyencségeket, és közben olyan kényelembe helyezünk, hogy egész nap csak lustálkodhatsz! Ezek a "mostani nagy életeszmények"! Mindenki ilyesmire vágyik... ez a baj!

Igenis fontos, hogy miket gondolok, mit akarok, és mit érzek, mert például, ha a szándékaimat megváltoztatom, akkor a tetteim is változni fognak, és úgy a sorsom is megváltozik. Ha érzéseimet, gondolataimat és szándékaimat harmonikussá alakítom, akkor ennek következményeként a világom is harmonikusabb lesz.

Egy dolog önmagában nem tartalmaz sem vágyat, sem ellenszenvet, mibennünk alakul a vágy és az ellenszenv, amit az adott dologra rávetítünk. A minősítés belőlünk fakad, és igazából csakis ránk érvényes, hiszen azt a dolgot, amit utálunk, másvalaki találhatja vonzónak, de akár közömbösnek is, hiszen maguk a dolgok mentesek ezektől a tulajdonságoktól. Nézőponttól függően lehetnek akár egyszerre is ilyenek és olyanok. Miközben semmilyenek.

Az embernek eleve nincsen semmije, ami "ténylegesen" az övé lehetne, mert bármit bármikor elveszthet, bármit elvehetnek tőle, bármi bármikor elromolhat, elvesztheti az értékét, és ha véletlenül hosszan megmaradna az ember látszólagos tulajdonában, a halálba már végképp nem viheti magával. Itt kell hagyjon az ember mindent, bármiről is hitte azt, hogy az övé.

Valójában senki sem akar másvalakié lenni, és még ha akarna, se tudna. Még a legközelebbi vérségi rokonom, a fiam se az enyém, mert húszéves korára bebizonyítja, hogy azt csinál, amit akar, függetlenül attól, hogy az én fiam, és én mit gondolok a dolgairól. Soha nem is volt az "enyém", hanem mindig is egy rám bízott szabad ember volt, akit mindaddig támogatnom kell, ameddig ezt igényli. És ezt a feladatot azzal vállaltam magamra, hogy életre hívtam. Szeretem, támogatom, nevelem, de nem az enyém.

Ha normális párkapcsolatban szeretnénk élni, akkor nem lehetünk szeszélyes, idegbeteg, fel-felcsattanó figurák, mert az lelombozza a másikat, sőt, ugyanolyan válaszreakciókra készteti, mint amilyenekkel mi bántalmaztuk.

Az emelt hangon közölt kifogás hasonlóan emelt hangú választ von maga után. Ezt hívják kiabálásnak. És kiabálással nem lehet józanul érvelni, és elvárni, hogy a másik megértsen bármit is abból, amit mondunk.

Létezik gyógyító jellegû és persze káros rezgés is. Ugyanígy létezik gyógyító hang és gyógyító zene is.

A betegség is a tudatban van, a gyógyerő is a tudatban van, és a gyógyulás is a tudatban történik. Ez a mi hatalmas szerencsénk! Mert ha tényleg az anyag lenne a végső valóság, és a tudat csupán az anyag terméke, akkor nem lehetne a tudatunk segítségével anyagi változásokat létrehozni.

A legjobb dolog együtt élni az istenségekkel, és hálát adni mindenért, amit ebben az életben átélhetünk, mert az ő életüket éljük itt a földön, mint ahogy ők is minket élnek, belénk sugározva erőiket.