Lev Tolsztoj

Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.

Minden, amiben éltél és élsz: hazugság volt, csalás, amely eltakarta előled az életet és halált.

Igazán jót csak akkor teszünk, ha észre se vesszük, hanem megfeledkezünk magunkról, hogy másokban éljünk.

Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne.

Mindenki a világot szeretné megváltoztatni, de senki nem szeretne ő maga megváltozni.

Annak ellenére, hogy sem a tudomány, sem a mûvészet, sem a politika nem érdekelte, mind e területeken szilárdan kitartott a többség s az újságja által vallott nézetek mellett. Csak akkor változtatott a véleményén, ha a többség véleménye is változott; jobban mondva nem is váltott véleményt, megváltoztak a nézetei észrevétlenül.

Mindenki a világot szeretné megváltoztatni, de senki nem szeretne ő maga megváltozni.

Az emberek jövője és a magad sorsa titok - így kell lennie; de élj úgy, hogy mindig kész légy mindenre.

Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.

Harc a létért és gyûlölet, ez az, ami az embereket összefûzi.

Ahhoz, hogy a házaséletben kezdeni lehessen valamit, a házastársak közt vagy teljes meghasonlásra, vagy szerelmes egyetértésre van szükség. Ha a házastársak viszonya bizonytalan, sem így, sem úgy nem lehet semmihez kezdeni. Sok család éveken át ott marad a régi helyén, amelyiktől mind a két házastárs megcsömörlött, csak mert sem teljes meghasonlás, sem teljes egyetértés nincs köztük.

Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember hozzá nem tud szokni, különösen, ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.

Aki jövedelmet akar, a vesződséget is vállalnia kell.

A fő az, hogy az embernek, mialatt dolgozik, meglegyen a föltétlen meggyőződése, hogy amit csinál, nem hal meg vele, lesz utódja.

Minden olyan szerzemény, amely nem felel meg a ráfordított munkának, becstelen.

Az elégedetlen embernek nehéz épp azt, aki legközelebb áll hozzá, azért, ami miatt elégedetlen, nem hibáztatni.

Az olyan embereknek, akik nem valók másra, embereket kell csinálniuk, a többi pedig dolgozzék a kimûvelésükön és boldogságukon.

Megmenteni csak az olyan embert lehet, aki nem akar elpusztulni.

Nincs semmi, ami az egyetértésnek nagyobb akadálya lenne, mint félig elvont dolgokban a másféle észjárás.

Ha az ember a halálra gondol, az élet varázsa megfogy, de nyugodtabb lesz.