Lev Tolsztoj

A vallási tanítás a nevelés alapja, ezzel szemben a mi keresztény világunkban azt tanítják, amiben senki sem hisz. A gyermekek megérzik és látják ezt, és nem csak azt nem hiszik el, amit tanítanak, hanem annak sem hisznek, aki tanítja.

Alázat nélkül lehetetlen a tökéletesedés. "Minek nekem a tökéletesedés, ha így is jó vagyok?"

Hogy az embert a jövő számára alkalmassá neveljük, a teljesen tökéletes ember szem előtt tartásával kell nevelnünk. Tanítványunk csak ebben az esetben lesz méltó tagja annak a nemzedéknek, amelyben élnie kell.

A nevelés alapja mindenekelőtt a hozzáállás meghatározása és ebből kifolyólag a viselkedés irányítása.

Kevesebbet olvassatok, kevesebbet tanuljatok, és többet gondolkodjatok! Tanítóktól és könyvektől csak annyit tanuljatok, amennyire szükségetek van, és amennyit meg akartok tudni!

Egy ötlet csak akkor segíti életedet, ha saját fejedből pattan ki, vagy legalább válasz arra a kérdésre, ami már korábban benned megfogalmazódott. Az idegen ötlet, melyet eszedbe és emlékezetedbe véstél, nem befolyásolja életedet, és megfér a neki ellentétes cselekedetekkel.

Az emberi értelem számára kevésbé ártalmas, ha egyáltalán nem tanul, mint a nagyon korai és nagyon sok tanulás.

Az ismeret csak akkor tudás, ha saját gondolataink erőfeszítésével szereztük, és nem emlékezetünk által.

A kereszténység megvalósításához már csak elferdítéseinek megsemmisítése hiányzik.

Krisztus utolsó kívánsága magában foglalja egész tanítását: "Szeressetek mindenkit, mint ahogy én is szeretlek titeket. Erről ismerjenek fel benneteket, tanítványaimat, hogy szeretettel viseltettek mindenki iránt." Krisztus tehát nem azt mondja követőinek, hogy ezt vagy azt higgyétek, hanem hogy szeressetek. A hit fogalma együtt változik a tudás és a nézőpontok feltartóztathatatlan változásaival; kapcsolatban áll az idővel, és változik az idővel. A szeretet nem időszakos, hanem változatlan, örök.

Jézus tanítása annyira világos, hogy a gyermekek is eredeti értelmében értik. Csak azok az emberek nem értik meg, akik keresztényeknek akarnak látszani vagy annak hívatják magukat.

A jólelkûség megszépíti az életet, feloldja az ellentmondásokat, világossá teszi a zavarost; a nehezet könnyûvé, a szomorúságot örömtelivé változtatja.

A szentnek sincs megingathatatlan szíve. Õ hozzáigazítja a saját szívét az összes ember szívéhez. Az erényes emberhez úgy viszonyul, mint erényeshez, és a többihez, mint olyan emberhez, aki képes az erényre.

Senkit se nézzetek le! Nyomjátok el a saját szívetekben a helytelen gondolatmenetet, a sértő bizalmatlanságot embertársaitokkal szemben, helyette a legjobb értelemben magyarázzátok magatoknak mások cselekedeteit és szavait!

Ne legyetek keményszívûek ahhoz, aki kísértésbe esett, igyekezzetek úgy megnyugtatni őt, mint ahogy ti magatok szeretnétek megvigasztalódni.

A jó szándék az emberek felé kötelesség. Ha nem vagy jóindulatú, nem teljesíted legfőbb kötelességed.

Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.

A jótetthez erőfeszítés szükséges, de még nagyobb erőfeszítés szükséges, ha tartózkodni akarunk a rossztól.

Ha valaki egy emberekkel megtelt épületben elkiáltja magát: "tûz van!", és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.

Az emberiség eddigi története, ahogyan ismerjük, nem más, mint az emberiség egyre nagyobb és nagyobb összefogásra való törekvése. Ez az egység különböző eszközökkel valósul meg, és nem csak azokat szolgálja, akik ezért dolgoznak, hanem még azokat is, akik ellene vannak.