Li Taj-po

Káprázva ébredek: idegen ágy. Fehér hó lepi szobám padlatát. Fel-nézek: a hold vakítva ragyog. Fejem le-csügged - hazagondolok.

Ajtónk előtt a friss mohaszőnyeg távozó lábad nyomát belepte. Oly vastag, el sem tudom söpörni.

Ragyog a homokpad, forr a sûrû hab. Rád gondolok, rád: látjuk-e egymást? A semmibe nézek, szívem megszakad.

A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.