Ugrás a tartalomra
Ragyog a homokpad, forr a sûrû hab.
Rád gondolok, rád: látjuk-e egymást?
A semmibe nézek, szívem megszakad.
Kapcsolódó idézetek
-
Vérem rohan, lüktetve szét az égen,
új hullámzással bíbor a világ,
lenni! - ragyogva szemed szerelmében,
nem fontos semmi, csak szomjazni rád.
-
Mint régi kép, ha véletlen előkerül,
emléked újra rám talált kegyetlenül.
A sápadt fényben látom égő arcodat,
megint úgy érzem, a szívem megszakad.
Bródy János
-
Várlak, szerelmesem, a füstben és kavargásban. A szívem világít. Neked világít a szívem. Eléd szökken a szívem. Miattad szorul el a szívem. Érted zümmög, reszket, dörömböl a szívem. Csak én szeretlek téged magadért!
Rákos Sándor
-
Ahogy megfordulok, kipattan a szemem. Kezem az üres lepedőn csúsztatom. De már tudom. Nem vagy ott. Elfacsarodik a szívem, és úgy üli meg a bánat, hogy azt érzem, mindjárt megszakad.
Bucsi Mariann
-
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...
Percy Bysshe Shelley
-
Olyan vagy, mint a homok. Próbálok beléd kapaszkodni, de kifolysz a kezeim közül.
-
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája,
Isten hozzád
Keblem hû lyánykája!
Omlik a hab,
Omlik könyhullásom;
Kél a szellő,
S költi sóhajtásom.
Kölcsey Ferenc
-
Színem változik, arcomon
méreg sáppad, a hû értelem elhagyott,
titkon könnyezem is, tudom;
lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én.
Quintus Horatius Flaccus
-
Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre.
Alyson Noel
-
Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot,
kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog.
Punnany Massif