Ajtónk előtt a friss mohaszőnyeg távozó lábad nyomát belepte. Oly vastag, el sem tudom söpörni.

Kapcsolódó idézetek

1. Van mocsok, amely levakarhatatlan. Rászárad az emberre. És nem lehet lemosni. Tommy Wieringa
2. Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll. Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad, ha elviszi a szél.
3. Olyan érzés volt, mint a régi szép időkben, de közénk állt és elválasztott minket egy nagy kupac, a kimondatlan minden, amit magunk közé, a szőnyeg alá söpörtünk, s olyan magasra tornyosult, hogy már szinte az arcát nem láttam tőle. Cecelia Ahern
4. Ha havon jársz, nem rejtheted el a lábnyomaidat.
5. Suhant, mint falevél a szélben. Utánanyúltam. Avarszőnyeg lett belőle. Vavyan Fable
6. Ahogy kiejtem, a földre zuhan a neved, és meglazítja a foghíjas parketta léceit. Még egy ilyen becsapódás, és szilánkosra törnek padlón heverő viszonyaink is. Závada Péter
7. Az út, amit bejártál, Felvésődött a bőrödre. James Blunt
8. Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja. John Ronald Reuel Tolkien
9. Gyökereink vannak, mint a fáknak: nehéz elszakítani őket.
10. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép