Linn Ullmann

Az embernek még a jó ötleteihez sem kell feltétlenül ragaszkodnia.

Valamit komolyan venni nem más, mint szembenézni a konkrétumokkal.

Megöregedni kemény munka. Rábeszélni a testet, hogy engedelmeskedjen az agynak, aztán rábeszélni az agyat, hogy engedelmeskedjen saját magának.

A halál csak annyi, mint elfújni egy gyertyát.

Ahhoz, hogy valós személyekről írjunk, szülőkről, gyerekekről, szeretőkről, barátokról, ellenségekről, nagybácsikról, fivérekről vagy véletlenszerû járókelőkről, muszáj fiktíven ábrázolnunk őket. Úgy vélem, ez az egyetlen módja annak, hogy életre keltsünk valakit.

Emlékezni annyit tesz, mint szétnézni, újra meg újra, szüntelen csodálkozással.

Tiszta élet, hûséges élet nem létezik, ezt soha nem adhatjuk meg egymásnak. De mindaddig, amíg fogjuk, amíg nem engedjük el egymás kezét - legyen az a kéz tízezer mérföldre vagy a szomszéd ágyban -, mindenkinek a maga dolga, hogyan éli az életét, a saját titokzatos, magányos életét.

Tapintat. Ne hozz a másik felet is érintő döntéseket anélkül, hogy meghallgatnád a véleményét!

Ahhoz, hogy egy szerelmi kapcsolat jól mûködjön, (...) biztosnak kell lennünk abban, hogy képesek vagyunk váltani a felnőtt- és a gyereklét között. Nem lehetünk folyton gyerekek, még ha úgy tartja is kedvünk.

Félelmetes tudni, hogy az élő isten kezébe kerülünk. Mégis, az ember csak ebben lel vigasztalást.

Talán egész életünkben ezt keressük: a legmélyebb gyászt, mert mielőtt meghalunk, végül magunkra maradunk.

Sokan szeretnek utazni, de azok, akik nem szeretnek utazni, ezt valahogy így látják: az utazás nem csak maga az út, hanem az az idő is, amit az utazáson gondolkodva töltünk el, az út előtt és a hazatérés után egyaránt. Nem tudom, hogy a gondolkodni a megfelelő kifejezés-e. Megtörténhet, hogy elhessegeted az utazással kapcsolatos gondolatokat, de elkerülhetetlenül úgy érzed, hogy az utazás átitatott, beléd költözött, és együtt kell élned vele, már jóval azelőtt, hogy elindultál volna, és sokáig azután, hogy véget ért.

Nincs sem rangsor, sem rendszer abban, amit az ember igazán szeret. Az csak úgy ott van.