Félelmetes tudni, hogy az élő isten kezébe kerülünk. Mégis, az ember csak ebben lel vigasztalást.

Kapcsolódó idézetek

1. Isten kezében vagyunk. Ökölbe szorítja. Horváth László Imre
2. Felemelő pillanat, mikor oly közel érezzük magunkhoz az isteneket, mint saját lélegzetünket. Steven Pressfield
3. Isten, ha létezik, kívül marad a mi fogalmaink körén. És az a kellemetlen, őrjítő félelem, amikor az ember egy szép napon rájön, hogy teljesen egyedül van - mindenki önmagának, mindenki a saját poklában, mindenki a saját bőrében. Ennél közelebb nem kerülhetünk istenhez, amennyire én meg tudom ítélni. Isten az üres világegyetem miatt érzett metafizikai rettenetünkben mutatkozik meg. A tudatban, hogy nem fogjuk elérni embertársunkat. Az ember abszurd magányában. Agneta Pleijel
4. Örüljünk, hogy élünk, és van elfoglaltságunk. A dologtalan kezeknek az ördög talál elfoglaltságot.
5. Gazdasági krízisekbe, erkölcsi válságokba, háborús konfliktusokba megfeneklett létünk egyetlen kitörési módja, élő hittel megfogni a bennünket teremtő, szeretettel vezetni akaró Istenünk kezét. Böjte Csaba
6. Szembenézni a halandóságunkkal rémisztő. Nagy bátorság kell hozzá. És amikor beszél róla az ember, a legcsodálatosabb, hogy akármilyen szörnyû is, közelebb hozza az emberekhez, akiket szeret. Emlékeztet arra, hogy mi az igazi az életben. És ez jó.
7. Csak a saját kezünk köthet meg, és csak az szabadíthat fel minket. Annie Besant
8. Csak a félelem kézzel fogható, határozott és tagadhatatlan. Libba Bray
9. Amikor csak várni, hinni, tûrni és munkálkodni kellett volna, úgy éreztem, hogy nem történik semmi! Nekem kell kezembe vennem az életemet!... Kiragadtam az életemet Isten kezéből, s az én kezemben a legrosszabb kézbe került. Müller Péter
10. Az élet igenis félelmetes, mégpedig okkal. Matt Haig