Lomb Kató

A televízió ernyője elé ragasztja korunk ifjúságát.

A langyos esőként rápermetező ismétléssel szemben az elkényelmesedett agy kisebb ellenállást tanúsít, mint a tudatos koncentráció követelményével szemben.

Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek!

Erősen haladni annak kell, aki semmit sem tud.

A nyelvtan - rend. Aki valamely - bármely - nyelv nyelvtanát egyszer agyába és szívébe zárta, aki egyszer kijárta a szellemnek ezt az iskoláját, az megtanult rendet teremteni a rendszerezhető ismeretek birodalmában.

Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.

Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között.

A nyelv - épület. A nyelvtanulás - építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletében harmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív dóm.

Nincs "könnyû" nyelv. Legfeljebb egyes nyelveket könnyen tanul meg az ember rosszul beszélni.

Aki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestről Bécsbe, akinek nem gázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szót fogadó villamos áram, az a nyelvtanulásban is kisebb erőfeszítéseket igénylő módszereket követel. Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellem tehermentesítését is megköveteljük.

Az ismétlés olyan nélkülözhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, mint a forgácsolókés az esztergapadnak vagy az üzemanyag a belső égésû motoroknak.

A televízió nemcsak időben vonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhető, mint a betû; a mozgó képre gyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli a legkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi - és ennél is kevesebb szellemi - fáradozás árán jutunk élményekhez. Ifjúságunk - tisztelet a kivételnek - nem olvas eleget.

Gyermekkorának szellemi keretei közé éppoly kevéssé lehet beszorítani a felnőttet, mint hajdani napozókájába vagy kezeslábasába.

A felnőtt kor egyik ismérve, hogy a szavak egyre teljesebb értékûvé válnak a számára. Minél mûveltebb, annál maradéktalanabbul jelzi számára a szó a mögötte rejtőző fogalmat.

Elveszett a nyelvtanulásra fordított idő, ha egy bizonyos - napi, heti - koncentrációt nem ér el.

Tanár és tanítvány összehangolódása éppúgy szerencse és önfegyelem dolga, mint a házasság vagy bármely más, felnőtt és felnőtt közötti viszony.

A törvény csak elv. Az elv csak alap, amelyen a helyes magatartás kialakul.

A könyv zsebre vágható és sutba dobható, összefirkálható és lapokra téphető, elveszthető és újra megvásárolható. Aktatáskából előráncigálható, uzsonnázás közben elénk teríthető, az ébredés pillanatában életre kelthető, elalvás előtt még egyszer átfutható. Nem kell telefonon értesíteni, ha nem mehetünk el az órarendbe iktatott találkozóra. Nem haragszik meg, ha felébresztjük szendergéséből álmatlan éjszakáinkon. Mondanivalója egészében lenyelhető, vagy apróra megrágható. Tartalma szellemi kalandozásokra csábít és kielégíti kalandvágyunkat. Mi megunhatjuk őt - ő sohasem un meg bennünket. A könyv örök útitárs - mindaddig, amíg ki nem nőjük és a következő kedvéért el nem hajítjuk.

A szavak sorsa is meg van írva valahol.

A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor. Nem érdemes minden szót kikeresni a szótárban. Sokkal nagyobb baj, ha elízetlenedik kezünkben a sok megszakítástól a könyv, mint ha nem tudjuk meg, hogy kökény- vagy galagonyabokor mögül figyeli-e a detektívfelügyelő a gyilkost.