Aki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestről Bécsbe, akinek nem gázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szót fogadó villamos áram, az a nyelvtanulásban is kisebb erőfeszítéseket igénylő módszereket követel. Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellem tehermentesítését is megköveteljük.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha azt hisszük, hogy a gép lealacsonyítja az embert, azért hisszük, mert talán nincs elég távlatunk az olyan gyors átalakulások megítéléséhez, amilyeneken átmentünk. Mi a gép kétszáz éves története az ember kétezer éves történelméhez képest! Voltaképpen még be sem rendezkedtünk ebben a villamosított tájban, ebben az új házban, mely még föl sem épült egészen. Rohanvást változott meg körülöttünk minden: az emberi kapcsolatok, munkalehetőségek, a szokások. Sőt: lélektanunk is alapjában megrázkódott. A távozás, távollét, távolság, visszatérés fogalma, ha a szavak nem is változtak, nem födi többé a régi tartalmat. Hogy a mai világot megragadjuk, a tegnapi világ számára készült nyelvet használjuk. S úgy tûnik: a múlt élete jobban megfelel természetünknek, csak azért, mert jobban megfelel nyelvünknek. Antoine de Saint-Exupéry
2. A technika egymagában nézve helyes cél híján még nem "vívmány". Csak a puszta eszköz mennyiségi feltételeit módosítja: ha száz esztendővel ezelőtt lassú szekéren utaztak, mi gyorsvonaton vagy gépkocsin robogunk; ha régente imbolygó fényû mécsessel vagy pislogó gyertyával világítottak, mi nagy fényerejû villanylámpával. Kétségkívül csodálatos kényelemszerző vívmányok, de az ember végső értékei szempontjából közömbösek, az élet igazi tartalmát nem mélyítik. Kornis Gyula
3. Néha (...) alig várom már, hogy egy bizonyos dologgal végezzek. Például az egészségem mi­att minden nap kell sétálnom: és tényleg, néha alig várom, hogy vége legyen, mert nem fekte­tek nagy súlyt rá, nem túl érdekes, és nem is tûnik hasznosnak... Észrevettem azonban, hogy ha arra gondo­lok, hogy a jelen pillanatot éljem, mire a séta végére érek, teljesen felüdülök. Így van ez más dolgokkal is. Az ember a jelen pillanatra kon­centrál, és olyan, mintha repülne. Chiara Lubich
4. Szerencsére nem kell időutazóvá válnunk ahhoz, hogy békésebb életünk legyen. Elég, ha megtanulunk jobban jelen lenni. Sandy C. Newbigging
5. Egy értelmes ember képes arra, hogy átálljon a fogadó ország tempójára. Ha folyamatosan lázadunk, és a megváltoztathatatlant akarjuk megváltoztatni, a saját utazásunkat tesszük tönkre. Ennek semmi értelme: inkább élvezzük azt, ha egy másik kultúrába csöppentünk, és engedjük, hogy az elringasson lassú, vagy éppen felgyorsult életével, különös illataival, zajaival. Kordos Szabolcs
6. A gőzgép, a villamosság és a robbanómotor révén az ember már korábban megszabadult a nehéz testi munkától. Izmainak satnya erejét a gépek lóerőivel sokszorozta meg, nem kényszerült rá többé a kimerítő testi erőfeszítésre. A számítógépek azonban még ennél is nagyobb szolgálatot tettek neki: megkönnyítették számára a fárasztó és idegemésztő szellemi munkát. Végül még a gondolkodás alól is felmentették. Olof Johannesson
7. Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
8. A hegymászás leegyszerûsíti az életet a legegyszerûbb elemekre: élelemre, menedékre és a túlélésre. Az emberek arra születtek, hogy ezekkel a létfontosságú dolgokkal foglalkozzanak, nem pedig azokkal a jelentéktelen dolgokkal, amelyek mindennapi modern életünket kitöltik. A hegymászás magasabb szintre emeli az érzékeket, az érzelmek intenzívebbek lesznek, és meglepő módon ez megnyugtató. Leküzdeni a természet kihívásait, amikor az ő szabályai szerint játszunk, és ha sikert érünk el, hihetetlenül lelkesítő tud lenni.
9. Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét - gyûlöletbe rekeszti a világot - nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szûkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.
10. Hogy az ember megtanulja a mások elviselését, gyakorolja a türelmét élettelen tárgyakon, melyek mechanikai vagy fizikai szükségszerûségüknél fogva cselekvésünknek makacsul ellenállnak! Erre mindennap nyílik alkalom. Az így nyert türelmet igyekezzünk átvinni az emberekre is! Szokjuk meg a gondolatot, hogy az emberek lélektelen tárgyakhoz hasonlóan, a természetükből folyó szigorú szükségszerûség alatt állanak! Épp oly balgaság tehát tetteiken felháborodni, mint az utunkba gördülő kövön. Arthur Schopenhauer