Ludwig Wittgenstein

Ha volna egy olyan ige, amely azt jelentené, hogy "tévesen hinni", annak nem volna jelentést hordozó, első személyû, kijelentő módbeli alakja.

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

Az is kezdete már a jófajta eredetiségnek, hogy az ember nem akar más lenni, mint aki.

Ha egy oroszlán beszélni tudna, mi nem értenénk őt.

Mi a filozófia célja? Az, hogy megmutassa a légynek a csapdából kivezető utat.

Nem mond semmit a világról, (...) hogy a newtoni mechanika segítségével leírható, míg az már igen, hogy úgy írható le általa, mint ahogy ennek esete valójában fennáll.

A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket.

Egy problémát mindig sokkal könnyebb eltemetni, mint megoldani.

A hit nem gondolkodás.

A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.

A világban minden úgy van, ahogy van, és minden úgy történik, ahogy történik; benne nincs semmiféle érték, és ha lenne is, nem lenne semmi értéke.

A logikán kívül minden véletlen.

Nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van.

Ha egy könyvet írnék: "A világ, ahogy én találtam", akkor ebben be kellene számolnom testemről, és meg kellene mondanom, mely tagok engedelmeskednek akaratomnak, s melyek nem stb. Ez ugyanis módszer a szubjektum elkülönítésére, vagy inkább annak megmutatására, hogy bizonyos lényeges értelemben nincs szubjektum: ugyanis egyedül róla nem lehetne szó e könyvben.

Ha az örökkévalóságon nem végtelen időtartamot, hanem időtlenséget értünk, úgy örökké él az, aki a jelenben él.

A halál nem eseménye az életnek. A halált az ember nem éli át.

A jó öreg józan észt nem szabad úgy kezelni, mint egy esernyőt. (...) Ha belépsz egy terembe, ahol filozófiával foglalkoznak, ne hagyd kint, vidd be magaddal.

A matematikában a jel semmit sem ír le, és semmit sem jelent. A jel az, amelyik csinálja a matematikát.

Mindaz, amit látunk, másképpen is lehetne. Mindaz, amit egyáltalán leírhatunk, másképpen is lehetne. A dolgoknak nincs a priori rendjük.

Egy matematikai állítást úgy foghatunk fel, mint egy élőlényt, aki tudja magáról, hogy hamis-e vagy igaz.