Madách Imre

A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.

Azt tartom, mely kacag, nem is valódi, Legédesebb percünkbe is vegyûl Egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak, Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, S így hervatag.

Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál, Szerettél újra, s akkor már te csaltál. Ismét szerettél - hősödet meguntad; S üres szived most új lakóra vár.

Ki szúnyog ellen oly fegyvert ragad, Mit medve ellen vinni hősiség, Bolond.

A báj muló, s ha még nem volna is, Unott lesz holnap, ami elragad ma.

A bölcselet csupán költészete Azoknak, mikről még nincsen fogalmunk.

Küzdés az élet, nyugvás a halál; Ha nyári égen fergeteg is áll, Mit féltek! Igy virul fel a vidék, S ha itt-ott fujt is, nem nagy veszteség.

Csak hódolat illet meg, nem bírálat.

Ne vakítson el a képzet, Hogy, amit téssz, azt az Isten Dicsőségére te végzed, És ő éppen rád szorulna, Mint végzése eszközére: Sőt te nyertél tőle díszt, ha Engedi, hogy tégy helyette.

Elismerem én is, hogy a költő születik. Igen, mint a hadvezér, a politikus, a zenész, szóval minden, ki egyre vagy másra hivatva van. Kire géniusza nem mosolyog, az semmi stúdium után sem viheti előbbre ügyét.

A mûvészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre nem veszik.

Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény.

Minő csodás kevercse rossz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszûrve. Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, Míg bûne a koré, mely szülte őt.

Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám! A férfiúhoz méltó ez s dicső ám. Istennek tetszik, mert az ég felé hajt, S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd.

Hát nem tudod, hogy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan?

Szerelmi vallomásainkban, dalainkban oly óriásikat mondunk, hogy ha a megszokás el nem koptatta volna őket, valóban nőink kénytelenek lennének szemünkbe kacagni.

És végre a tudósnak is Könyvéből vajh mi haszna? Ha tudja is, mért van tavasz, De azt mégsem csinálja.

A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.

...és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül?