Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál, Szerettél újra, s akkor már te csaltál. Ismét szerettél - hősödet meguntad; S üres szived most új lakóra vár.

Kapcsolódó idézetek

1. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. József Attila
2. Szívem, mely egyre azt dobogta, Rád vár s közönyt és hallgatást kapott cserébe, számodra most is nyitva, de ne nézz be, hisz odabent nem ég a régi láng már. Ma minden apró árulásodat jól látom, s hogy hibáztunk mind a ketten, hányszor hazudtál s én hányszor tettettem, még sincsen vád és nincsen bûntudat s egyszerre értelmetlen és üres lett, ami köztünk történt, hisz nem szeretlek. Kálnoky László
3. Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted. Lakatos István (költő)
4. Mint engem csalt, csalják meg úgy, Mint elhagyott, hagyják el úgy, Undor és vágy rágjon szívén, Szenvedje át mind, amit én. Tóth Kálmán
5. Szerelem, szerelem, hiányoztál. Szerelem, szerelem, csináld most már ugyanígy. Vagy sehogyan. Menekülj, amikor segíthetnél. Sose nézd, hogy ég, akit megégettél. Ne vegyél többé komolyan. Épp csak érdekelne már, hogy mire jó ez az egész. Mindennap új varázslat és újabb csodatörés. Keresztes Ildikó
6. Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az eljövendő álmokat. Ady Endre
7. Ledér pillangó a betelt vágy; Hálátlan és hamar feled. Sokszor tovább emlékezik rád, Ki hőn sovárgva egyszer meglát, S aztán - nem is szólhat veled. Vajda János
8. Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el? Máté Péter
9. Elválunk most már. Eladtad a lelked... Hisz` én mi voltam?... Álmodozó koldus, Szívvel fizettem csupán a szerelmed!... Ady Endre
10. Amikor érzem, hogy hazudtál nekem, És a hazug szavak csak hazugságot szülnek, Amikor tapogatni lehet a csendet, És az én csendemet rejti a te csended, Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal Örökre. Leiner Laura