Madách Imre

Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele.

Óh, nő, mi szûk, mi gyarló látköröd. S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád.

Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép, s ez érdeme.

Szabadon bûn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme. Tégy bátran hát...

Az elszakadt szív könnyen összeforr, S megint csak fáj, ha újra elszakasztjuk.

Győztél felettem, mert az végzetem, hogy harcaimban bukjam szüntelen, de új erővel felkeljek megint.

Tragédiának nézed? nézd legott Komédiának, s múlattatni fog.

Mi vagyok én, azt csak magam tudom, Mi voltam, azt ne tudná senki bár. Mivé leszek - majd látja a világ.

Be van fejezve a nagy mû, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell.

Dacolhatok még, Isten, véled is. Bár százszor mondja a sors: eddig élj, Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek.

A csillagok megettünk elmaradnak, S nem látok célt, nem érzek akadályt. Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.

E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre!

Pár ezredév gúláidat elássa.

Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben, Nemes, de terhes, önlábunkon állni.

Előre csak önhitten útadon, Hidd, hogy te mégy, ha a sors árja von.

Nem az idő halad: mi változunk, Egy század, egy nap szinte egyre megy.

Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté.

Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, Évmilliókra lesz tulajdonod.