Malena Ernman

Egy olyan társadalom, amely előnyben részesíti a külsőt a tartalommal szemben, soha nem lehet fenntartható társadalom.

A választás napján mindenki tud tenni valamit, ha elmegy választani, máskor nem. De ha követ dobunk az állóvízbe, azzal talán elindítunk valamit.

A fogyasztói társadalom nem fogadja el, hogy az előrehaladás néha egy-egy hátralépéssel jár. Mert csak az előrelépés számít.

Még mindig meg vagyunk részegülve a sikertörténettől, amely az éhezésből és nyomorból a holdraszállásig, a huszonnégy órás mûsorszolgáltatásig és a nyugdíjasok napos országokba való átköltözéséig repített minket. Három generáció alatt kiszolgáltatottakból halhatatlanokká váltunk, és gyakran ugyanolyan arrogánsan és rövid távon gondolkodva lépünk fel, mintha egy lakatlan szigetre vetődtünk volna egy évi élelmiszer-tartalékkal, amelyet már az első héten felfaltunk.

- Minden, ami egykor élő volt, visszatér a földbe örökre megpihenni - mondták a svéd lelkészek. Majd talált valaki egy csomó olajat, és akkor vége szakadt a földben való örök megpihenésnek. Ehelyett létrehoztunk egy olyan társadalmat, amely azon alapult, hogy kiássuk és életre keltjük a fosszilis maradványokat, amelyeket aztán - a lehető leggyorsabban - eltüzelünk bolygónk rendkívül érzékeny légkörébe.

Ötvenmilliárd teherautó, kamion és BMW között, körülvéve az autópályáktól, belátja, hogy tökéletesen lényegtelen, hogy hány elektromos meghajtású autót vásárolunk. Nem számít, hány napelemet teszünk fel a háztetőnkre. Nem számít, mennyire segítjük és biztatjuk egymást. És az sem számít, hogy nem repülünk többé, lemondunk erről a kivételes előnyünkről, mert amire szükség van, az egy forradalom. Az emberiség történelmének legnagyobb forradalma. És ennek most kell bekövetkeznie.

Csak a nagyon erősek roppannak össze, mert csak ők elég erősek ahhoz, hogy a végtelenségig mindent ki tudjanak préselni magukból, hogy a végén belepusztuljanak a kiégés lángjaiba.

Minden mûvészet alapja a másság.

Egy választást nem lehet megnyerni azzal, hogy kimondjuk azt, ami van - a választást azzal lehet megnyerni, ha azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak.

Néhány rendkívül kevés kivételtől eltekintve egyikünk emléke sem fogja túlélni azt az ökológiai nyomot, amit magunk után hagyunk.

Csak a gyûlölködők áskálnak a múltban. Senki mást nem érdekel. És ha valami nem illik bele a történetükbe, akkor egészen biztos nem fognak foglalkozni vele.

Mi, felnőttek azt tanultuk, hogy minden kérdésre konkrét választ akarunk kapni, még akkor is, ha olyan nem létezik.

Egyetlen ember sem képes együtt élni azzal a gondolattal, hogy felad valamit.

Válsághelyzetben szupererőre teszünk szert. Felemelünk egy autót, végigharcolunk egy világháborút, ki-be mászunk egy égő ház ablakán. Elég, ha elesik valaki a járdán, máris emberek tucatja rohan oda, mindenről megfeledkeznek, csak hogy segíthessenek. Maga a válság jelenti a válság megoldását. Mert válsághelyzetben megváltoztatjuk a szokásainkat és a viselkedésünket. Válsághelyzetben mindenre képesek vagyunk.

Akinek lehetősége van arra, hogy továbbfejlessze azt, amivel foglalkozik, annak kötelessége azt legalább megpróbálni.

Az emberiség egyik legkiválóbb tulajdonsága, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a változásokhoz. És bár nem mindig örülünk a változásoknak, de ha az életünket meghatározó eseményekkel szembesülünk, akkor általában mégis alkalmazkodunk.

A szórakoztatóiparban sokszor elhangzik, hogy minél ismertebb előadómûvész vagy, annál több szakácskönyvet kell írnod.

Az igazság is csak olyasvalami, amit pénzért meg lehet vásárolni.

Az, hogy hogyan mondasz valamit, mindig fontosabb, mint az, hogy mit mondasz.

A politikusok kimódolt, leereszkedő, gúnyolódó megjegyzései apró magok, amelyeket gondosan elvetnek a közösségi média termékeny talajába, és amelyekből aztán rövid idő alatt a legmélyebb gyûlölet és megvetés erős törzsû fája nő ki.