- Minden, ami egykor élő volt, visszatér a földbe örökre megpihenni - mondták a svéd lelkészek. Majd talált valaki egy csomó olajat, és akkor vége szakadt a földben való örök megpihenésnek. Ehelyett létrehoztunk egy olyan társadalmat, amely azon alapult, hogy kiássuk és életre keltjük a fosszilis maradványokat, amelyeket aztán - a lehető leggyorsabban - eltüzelünk bolygónk rendkívül érzékeny légkörébe.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha szeretteink lelkét a földbe helyezzük, a föld életre kel, és táplál minket: a halálból élet sarjad. Cecelia Ahern
2. Milyen jogon pusztítjuk Isten teremtményeit és hanyagoljuk rendelését saját terveink kedvéért? Meglehet, aszerint ítél majd felettünk, ahogyan a Földnek és az ő teremtményeinek gondját viseltük. Márpedig akkor az emberiség a pokol tüzén fog égni az idők végezetéig, mert csúfosan belebuktunk. James Powell
3. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
4. Fölösleges cselekedeteidet küszöböld ki, mesterségesen ne szítsd fel magad, mindig több vagy, ha az vagy, ki lehetnél. De ne feledd, hogy: ami van, csirája mindannak, ami lesz. A Föld halála az, ha vízzé válik. A víz halála az, ha levegő lesz. Majd az is felizzik, és kicsap belőle az őselem, a tûz. Ez az útja. Útunk van nekünk is: ezt mutasd, merre visz vezérlő Értelem.
5. Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni. Vavyan Fable
6. Az emberi történelem folyamán a kockázatfelmérés mindig a múltból indult ki. Az ember az otthonát nem közismert árterületre, a parti nyaralóját se a dagály legfelső vízállásánál lejjebb építette. (...) De a fosszilis fûtőanyagok fölélése révén eltöröltük azt, hogy a múlt irányadó lehessen a jövőre nézve, s bizonytalanná vált az emberiség sorsa. James Powell
7. - Amikor az emberek meghalnak, a lelkük a mennybe kerül, de csak egy kis időre. Akkor látják a régi barátaikat meg ilyesmi, hogy emlékezzenek a régi időkre. De úgy gondolom, egy idő után elkezdenek a földi életükön tûnődni, hogy jók vagy rosszak voltak-e, meg hasonlók. Aztán újra megszületnek kisbabaként. - És ez miért jó nekik? - Mert kapnak még egy esélyt, hogy jól csinálják a dolgokat (...). A lelkük jóváteheti, amit elrontottak. R. J. Palacio
8. Képzeljük el, hogy a Föld egy takarékkönyv. A természet pedig a gondoskodó anyuka, aki évmilliókon át kedvesen befizette a megtakarításait a számlánkra. Ha kidőlt egy kis fácska, azt a természet félretette nekünk, egy mocsárban tőzegesítette, és geotermikus nyomás alatt hagyta elszenesedni, az elpusztult algákból és aprócska élőlényekből kőolajat és földgázt csinált, és amikor lemásztunk a fáról, azt mondta: "Na, gyerekek, ezt a sok-sok mindent a késő karbonkor óta kuporgatom nektek, gondosan bánjatok vele, szépen osszátok be magatoknak." Na, tényleg szépen beosztottuk! Alig száz év alatt több földtörténeti korszak osztalékát dorbézoltuk el. Úgy égettük el a múltat, mintha nem lenne holnap. Frank Schätzing
9. Az emberek nem a Földet akarják megmenteni, hanem a saját földjüket. Az életüket. Vagy azt, amit az életük értelmének gondolnak. Ezért néha még áldozatokra is hajlandók.
10. A jövő régészei mindenhol megtalálják majd korunk lenyomatait: óriási mûanyagkupacokat, végtelen betontengereket és a fosszilis energiahordozók égetésének hatásait. Napról napra egyre több állat és növény élőhelyét vesszük el, amivel a kihalás felé sodorjuk őket, de nem tudunk megbirkózni azzal a veszteséggel, amit okozunk.