Még mindig meg vagyunk részegülve a sikertörténettől, amely az éhezésből és nyomorból a holdraszállásig, a huszonnégy órás mûsorszolgáltatásig és a nyugdíjasok napos országokba való átköltözéséig repített minket. Három generáció alatt kiszolgáltatottakból halhatatlanokká váltunk, és gyakran ugyanolyan arrogánsan és rövid távon gondolkodva lépünk fel, mintha egy lakatlan szigetre vetődtünk volna egy évi élelmiszer-tartalékkal, amelyet már az első héten felfaltunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltûnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. Carl Gustav Jung
2. Arra ítéltettünk, hogy szinte egész életünket végigkísérje a bizonyosság, hogy ezt a sok csodálatos dolgot, amit megtapasztalunk - a szárazföldet felfoghatatlanul sok életformájával, a tengert milliárdnyi különböző életformájával és a csillagos eget felettünk, a sok milliárd fényévvel odakint a világûrben, aminek megfejtéséről csak álmodozhatunk -, arra ítéltettünk tehát, hogy ezt a rengeteg csodát alig néhány év után elhagyjuk. Jostein Gaarder
3. A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival. Paulo Coelho
4. Többségünk inkább az azonnali kielégülést hozó rövid távú célkitûzéseket részesíti előnyben a hosszú távúakkal szemben. Rendszeresen úgy viselkedünk, mintha a jövőben valamikor több időnk, több pénzünk lenne, és kevésbé lennénk fáradtak vagy feszültek. A később ködös távolsága ideálisnak tûnik ahhoz, hogy az élet kellemetlen feladatait elvégezzük, még akkor is, ha a halogatás azt jelenti, végül egy sokkal nagyobb dzsungellel kell majd megküzdenünk a kertben, az adóhivatal büntetésével, a kényelmes nyugdíjasévek hiányával, esetleg egy sikertelen orvosi kezeléssel. Nem is kell annyira előrelátnunk ahhoz, hogy felismerjük, milyen ritkán áldozunk fel rövid távon bármit is a hosszú távú céljaink érdekében. Dan Ariely
5. Láttam, hogy az emberek folyton a szabadságra hivatkoznak, holott ezen alapvető joguk mellett, annál inkább rabszolgái szüleik vágyainak, egy olyan házastársnak, akinek annak idején megígérték, hogy "holtomiglan-holtodiglan" kitartanak mellette, az üzlet mérlegének, a rendszernek, félbemaradt projekteknek, szerelmeknek, akiknek nem tudták azt mondani, hogy "nem" vagy, hogy "elég", a hétvégéknek, amelyeken kötelező együtt ebédelniük olyan emberekkel, akikhez semmi kedvük. Rabszolgái a luxusnak, a luxus látszatának és a luxus látszatának látszatának. Rabszolgái egy olyan életnek, amit nem ők választottak maguknak, csak elhatározták, hogy végigcsinálják - mert valaki meggyőzte őket, hogy így lesz a legjobb. És így telnek teljesen egyforma napjaik és éjszakáik, és számukra a kaland csak egy szó valami könyvben és csak egy kép a tévében, ami mindig be van kapcsolva. Paulo Coelho
6. Csak az elmúlt néhány évtizedben kezdtük megérteni, hogy mindannyian egy olyan emberi társadalomba születtünk, amely természeténél fogva mindig is fenntarthatatlan volt. Most azonban, hogy már tisztában vagyunk ezzel a ténnyel, választanunk kell. Folytathatjuk eddigi gondtalan életünket, nevelgethetjük gyermekeinket és élhetünk az általunk felépített modern társadalom kínálta célok eléréséért, fittyet hányva annak, hogy a katasztrófa már a küszöbünkön áll. De változtathatunk is a helyzeten. Ez a választás korántsem egyszerû. Végül is emberi dolog ragaszkodni ahhoz, amit ismerünk, és félni attól vagy figyelmen kívül hagyni azt, amit nem. David Attenborough
7. Százmillió évnyi alvás után végre egy élettől nyüzsgő, pazar bolygóra emeltük a tekintetünk. Néhány évtized múltán ismét be kell hunynunk a szemünket. Hát nem az a legnemesebb, legfelvilágosultabb módja rövidre szabott időnk eltöltésének a napfényben, ha azon munkálkodunk, hogy megértsük a mindenséget és hogy hogyan ébredtünk benne tudatra? Richard Dawkins
8. Mivel nem tudjuk, mikor halunk meg, azt hisszük, az idő egy kiapadhatatlan forrás, pedig minden csak egy bizonyos számú alkalommal történik meg, igen kevésszer. Hányszor fog még eszünkbe jutni gyermekkorunk egyik délutánja, egy nap, amely olyan mélyen belénk ivódott, hogy elképzelni sem tudjuk az életünket nélküle? Talán még négy-öt alkalommal, talán ennyiszer sem. Hányszor láthatjuk még a teliholdat? Talán hússzor. És mégis azt hisszük, számtalanszor megtehetjük még.
9. Felnőttként megtanultuk kiiktatni gondolatainkból az elmúlást; igyekszünk elterelni a figyelmünket; pozitív fogalmakat kapcsolunk hozzá ("eltávozás", "hazatérés", egyesülés Istennel, végső béke); mítoszokba kapaszkodva tagadjuk; maradandót alkotva halhatatlanságra törekszünk, gyermekeink képében kivetítjük magunkat a jövőbe, vagy olyan vallást követünk, amely lelki újjászületést ígér. Irvin David Yalom
10. Több millió éves evolúció alakított minket úgy, hogy egy közösség tagjaként éljünk és gondolkozzunk. S csupán 2 évszázad alatt elidegenedett egyénekké váltunk! Semmi sem bizonyítja jobban a kultúra elképesztő erejét. Yuval Noah Harari