Szerző

Margit Sandemo

Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak.
Ez az író előjoga. Ha kedve szottyan, hegyeket mozgat, és emberek életét sújtja kemény csapásokkal.
- Olyan hülyének érzem magam! - Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit. Nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség. Csak nő, nő bennük az érzés, és alig várják, hogy rázúdítsák valakire. Ne hidd, hogy ezek után nem leszel képes mást szeretni.
A hit az ember és az Isten dolga. A papok és a prédikátorok csak útban vannak.
A szerelem sohasem haszontalan (...) A szerelem erőssé és tisztává tesz (...). Még akkor is, ha az ember egy gazemberbe szerelmes.
Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örülni tud.
A szerelem nyila sohasem kérdezi, kit vegyen célba.
A nagypapának nincs párja, legfeljebb a nagymama!
- Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák. - Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni!
Tudod, a házasságban a kornak semmi jelentősége. Azon múlik minden, milyen érett valaki. És mennyire akarja a két ember, hogy sikerüljön. Az egymás iránt érzett felelősség mellett eltörpül a korkülönbség.
Az ember jobban átérzi szerettei fájdalmát, mint a sajátját. Azt hiszem, egy anyának vagy egy apának az lehet a legszörnyûbb, ha szenvedni látja saját gyermekét.
Milyen furcsa! Mennyi erő van az emberben addig, amíg célja felé igyekszik. És amikor végre elérte, az üresség érzése szállja meg.
Rá kellett jönnöm, mennyire veszélyes természetesnek és őszintének lenni. Nem lehet csak úgy rámosolyogni akárkire, és azt remélni, hogy olyan, mint te.
Magad is jól tudod, hogy a boldogság nem olyasmi, amit egyszerûen zsebrevághat az ember, hogy elővegye, amikor szüksége van rá. Lesznek jobb és rosszabb napjaid is!
A szerelem a saját útjait járja. És legkevésbé sem érdekli, mit súg az értelem.
A szerelem mindig szakít időt arra, hogy kicsírázzon.
Földünk szikkasztja a bánat napja. Az éjszaka könnye jéggé fagyva. Álmodó hóra hull a holdsugár. Csak az én tavaszom nem jön el soha már.
Mi más a jövő, ha nem titkok sorozata?
Egyszerû erkölcsöt vallunk magunkénak: tégy meg mindent, amihez kedved van, amíg nem okozol kárt, illetve nem bántasz meg vele valakit.
Mindenkinek joga van egy kis zugra a lelkében, ahová nincs belépés mások számára. Sok házasság éppen emiatt lazul fel. Az egyik fél teljesen birtokolni akarja a másikat, nem tûri, hogy a házastársának megmaradjon a saját egyénisége.