Földünk szikkasztja a bánat napja. Az éjszaka könnye jéggé fagyva. Álmodó hóra hull a holdsugár. Csak az én tavaszom nem jön el soha már.

Kapcsolódó idézetek

1. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
2. A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: Szivemre a bánat halk csöppekben csurog. József Attila
3. Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon. Murakami Haruki
4. Ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca. Örökké zuhog a jelen, s örökké száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza szempillantás alatt. Rakovszky Zsuzsa
5. Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet, Mert a nap is elhagyja a kék eget. Sötét gyászom hallatszik a végtelenig, Fáj a szívem, fáj a megrepedésig.
6. Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?
7. Az én időm, mint a szép nyár Gyorsan pereg, menten eljár, S jő a sötét, a hosszú tél, Tavaszt senki már nem remél.
8. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László
9. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
10. Valami kinzó bánat ül rajtam, Mintha egész föld ülne szívemen - S szinte tudatlan suttogja ajkam: Elment - s nem látom tán sohasem. Gyóni Géza