Martin Rees

Megfigyeléseink egyenletesen javulnak, de megértésük zegzugos úton halad előre.

Látóhatárunkon messze túl (...) szó szerint végtelenül nagy terület lehet, ahol a körülmények minden lehetséges kombinációja megvalósulhat - és csakugyan végtelenül gyakran ismétlődhet. (...) Ez a kilátás óva inthet minket a tudományos önhittségtől - attól, hogy eltúlozzuk, mennyit is érthetünk meg valójában a természet bonyolultságából.

Ha nagy a választék, nem lepõdünk meg, ha egy öltöny éppen jó ránk. Ha sok világegyetem van, mind más paraméterekkel, lesz egy olyan is, ami éppen megfelel az élet kialakulásához. És ebben élünk mi.

A tudósokról széles körben azt tartják, hogy a tudományos módszerként ismert, jellegzetes eljárást követik. Ezt a képet azonban egyszer s mindenkorra el kellene vetni. Helyénvalóbb lenne azt állítani, hogy a tudósok ugyanolyan racionális módon okoskodnak, mint az ügyvédek vagy a nyomozók, amikor kategorizálják a jelenségeket és értékelik a bizonyítékokat. Egy ehhez kapcsolódó (és valójában kártékony) téveszme az a széles körben elterjedt vélekedés, miszerint gondolataik minőségét tekintve ezek az emberek valamiféle "elitet" alkotnak. A "tudományos kutatás képessége" csupán egyik aspektusa a szellemi képességek sokkal tágabb fogalmának - mely utóbbinak a tudósokkal azonos mértékben birtokában vannak a legjobb újságírók, ügyvédek, mérnökök és politikusok is.

Bár sok zeneszerzőt ismerünk, akiknek utolsó mûvei a legjelentősebbek, a tudósok között csak kevesekről mondható el ugyanez. Azt hiszem, ennek az lehet az oka, hogy a zeneszerzőket (akárcsak a tudósokat) ifjúkorukban az akkor uralkodó kultúra és stílus befolyásolja, attól kezdve viszont kizárólag a "belső fejlődés" révén tökéletesíthetik és mélyíthetik el tudásukat. Ezzel ellentétben a tudósoknak folyamatosan meg kell ismerkedniük az új fogalmakkal és új eljárásokkal, ha az élvonalban akarnak maradni - márpedig ahogy öregszünk, ez egyre nehezebb lesz.

Saját magunk veszélyes becsapása, ha azt gondoljuk, hogy a világûr menekülési lehetőséget kínál a Föld problémái elől. Ezeket a problémákat itt kell megoldanunk. Ijesztőnek tûnhet, amikor szembe kell néznünk az éghajlatváltozás következményeivel, de ez semmiség a Mars terraformálásához képest. Naprendszerünk egyik helye sem nyújt még annyira sem elfogadható környezetet, mint amilyennek az Antarktisz vagy a Mount Everest teteje tekinthető. A kockázatokat szívesen elkerülő átlagemberek számára nem létezik "B bolygó".

A tudományok ugyanolyan sokszínûek, mint a sport. A sportról szóló írások általában nehezen tudnak túllépni a semmitmondó általánosságokon - dicsérik az emberi versenyszellemet és így tovább. Érdekesebb, ha egy adott sport sajátosságairól írunk; még vonzóbbak a különösen izgalmas mérkőzésekről szóló beszámolók és a kulcsszereplők személyiségének bemutatása. Ugyanez a helyzet a tudományok területén. Minden egyes tudományágnak megvannak a saját, jellemző módszerei és hagyományai. Mégis leginkább a lenyûgöző egyéni felfedezések vagy felismerések keltik fel az érdeklődésünket.

Ha valaki orosz rulettet játszik egy vagy két golyóval a forgótárban, akkor valószínûbb, hogy túléli, mint az, hogy nem, de a tétnek megdöbbentően magasnak kell lennie - vagy az élet értékét kell szokatlanul alacsonyra tartani -, hogy értelme legyen az efféle szerencsejátéknak. A hidegháború idején éppen egy ilyen szerencsejátékba voltunk kénytelenek belemenni.

Általában még a szakemberek is csapnivaló előrejelzéseket készítenek. Mégsem bánom, mert döntően fontos, hogy nyilvános és politikai vitát kezdjünk a hosszú távú tudományos és globális tendenciákról.

Az innováció gyakran veszélyes, de ha nem vállalunk kockázatot, akkor lemondunk az előnyökről. Az "elővigyázatosság elvének" alkalmazása magában foglalja a megalkuvás költségét.

Maguk az emberek - szellemi és fizikai képességeik egyaránt - genetikai beavatkozással, a génmódosítások és a kiborg technológiák alkalmazásával megváltoztathatók lesznek. Ez alapvetően új helyzetet teremt. Amikor megcsodáljuk az ókori irodalom és képzőmûvészet fennmaradt alkotásait, a több ezer éves időbeli távolság ellenére azonosulni tudunk az akkor élt mûvészekkel és civilizációikkal. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy a néhány évszázad múlva domináló intelligens faj a legcsekélyebb érzelmi azonosságot sem mutatja majd velünk - jóllehet racionálisan megértik viselkedésünket.

Olyan korban, amikor mindenki kapcsolatban áll mindenkivel, amikor a hátrányos helyzetûek tisztában vannak lehetőségeikkel, és amikor könnyû a migráció, nehéz optimistának lenni, és egy békés világban bízni, ha olyan mély szakadék tátong a különböző régiók jóléte és életlehetőségei között, mint amilyet napjaink geopolitikájában tapasztalunk.

A növekvő jómód és az egyre több szabadidő - az informatika kínálta összeköttetésekkel együtt - magasan képzett amatőrök és "önkéntes tudósok" millióinak kínál szerte a világon minden eddiginél tágabb lehetőségeket érdeklődésük kielégítésére. Sőt ezek a tendenciák a vezető kutatók számára lehetővé teszik, hogy a hagyományos akadémiai vagy kormányzati laboratóriumon kívül csúcstechnológiájú kutatásokat végezzenek. Ha elég sokan ezt a lehetőséget választják, akkor ez erodálja a kutató egyetemek elsőbbségét, és rohamtempóban a XX. század előtti szintig növeli a "független tudósok" jelentőségét -, egyúttal talán elősegíti a valóban eredeti ötletek kibontakozását.

Nem túl bölcs dolog, ha valaki azonnal a legfontosabb vagy legalapvetőbb probléma megoldásába vág bele. A probléma fontosságát meg kell szorozni annak valószínûségével, hogy sikerül megoldani azt, és az így kapott szorzat értékét kell maximalizálni.

A tudomány az egyetlen olyan kultúra, amely valóban globális: a protonok, a fehérjék és a Pitagorasz-tétel ugyanaz Kínától Peruig bárhol. A tudománynak felül kell emelkednie az állampolgárság jelentette akadályokon. Meg kell szólítania az összes hitet is. Szellemi hiányosság, ha nem értjük meg természeti környezetünket, valamint a bioszférát és az éghajlatot irányító alapelveket. Mint ahogy az is, ha nem látjuk meg azt a csodálatos képet, amelyet a darwinizmus és a modern kozmológia tár elénk - a komplexitások sorra megjelenő láncolatát, amely elvezet az ősrobbanástól a csillagokig, a bolygókig, a bioszférákig és az emberi agyakig -, a kozmosz öntudatra ébredését.

A nagyszerû találmányokhoz azokkal egyenértékû tehetség kell. A kulcsfontosságú ötletek megértése azonban nem olyan nehéz. A legtöbbünk nagyra értékeli a zenét, még akkor is, ha nem tudunk zenét szerezni, vagy akár előadni sem. Hasonlóképpen, a tudomány legfontosabb elképzeléseit szinte mindenki megértheti és élvezheti - ha azt a szakkifejezések helyett egyszerû szavakkal és képekkel ismertetjük. A technikai részletek riasztóak lehetnek, ezért azokat nyugodtan a szakemberekre hagyhatjuk.

Rossz szülők lennénk, ha nem érdekelne bennünket, mi történik gyermekeinkkel felnőttkorukban, még akkor is, ha esetleg csak kevéssé tudjuk befolyásolni őket. Hasonlóképpen, a tudósok számára sem lehet közömbös, milyen következményekkel járnak ötleteik, alkotásaik. Meg kell próbálniuk elősegíteni a társadalom számára előnyös - kereskedelmi vagy egyéb - alkalmazásokat. Amennyire tudnak, ellent kell állniuk munkájuk kétes értékû vagy fenyegető alkalmazásainak, és szükség esetén figyelmeztetniük kell erre a veszélyre a politikusokat. Ha az eredményeik etikai szempontból érzékeny problémákat vetnek fel - amint az gyakran és erőteljesen meg fog történni -, akkor a nyilvánossághoz kell fordulniuk, miközben rá kell jönniük, hogy szûkebb szakterületükön kívül nincs különleges felhatalmazásuk.

A tudósok általában túl kevés figyelmet fordítanak a filozófiára, bár ez néhány filozófusra is igaz.

A "Föld-ûrhajó" az üres térben száguld. Utasai szorongóak és feszültek. Életfenntartó rendszerük sérülékeny, érzékeny a rongálásokra és a hibákra. De túl kevés a terv, túl kevés a látóhatár fürkészése, túl kevéssé ismerjük a távlati kockázatokat. Szégyen lenne, ha egy kifosztott és veszélyes világot hagynánk a jövő nemzedékeire.

Minden tudomány fejlődését az egyre átfogóbb elméletek megjelenése jelzi, amelyek korábban egymástól függetlennek tekintett tényeket foglalnak egybe, és a megelőző elméletekhez képest kiterjesztik hatókörüket.