A "Föld-ûrhajó" az üres térben száguld. Utasai szorongóak és feszültek. Életfenntartó rendszerük sérülékeny, érzékeny a rongálásokra és a hibákra. De túl kevés a terv, túl kevés a látóhatár fürkészése, túl kevéssé ismerjük a távlati kockázatokat. Szégyen lenne, ha egy kifosztott és veszélyes világot hagynánk a jövő nemzedékeire.

Kapcsolódó idézetek

1. Elég egyetlen pillantást vetnünk a végtelen, sötét messziségbe, hogy lássuk, milyen kicsiny és törékeny a mi Föld nevû ûrhajónk. Már csak ezért is érdemes fürkészni az éjszakai égboltot. Peter Wohlleben
2. A Földön úgy érzik az emberek, hogy az a világ közepe. Minden fölötted boltozódik, és minden körülötted forog, a síkság végtelennek látszik, és feledteti, milyen apró ez a bolygó a valóságban. Az ember tudatában helyet kell kapni a felismerésnek, hogy mennyire egyszeri ez a mi létünk, és milyen aprók vagyunk a mindenséghez képest. Az ûrhajózás egy új gondolkozás kezdete lehetne, amely a tudás mellé megadná az érzést: egy bolygó lakói vagyunk.
3. Mi, emberek, csak úgy tudunk megélni itt a Földön, ahogy az ûrhajósok tudnának megélni a Holdon (...). Ûrruhájuk nélkül azonnal meghalnának azon a lakatlan és lakhatatlan égitesten. Ugyanúgy, ahogy mi is menthetetlenül elvesznénk a mi sajátos ûrruhánk - immunrendszerünk - nélkül ezen a veszélyes bolygón. Hankiss Elemér
4. Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszûnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél. Szentesi Éva
5. Képzeljen el egy olyan hajót, amely horgonyvesztetten sodródik a nyílt tengeren. Ki van szolgáltatva a szélnek és az áramlatoknak, nem képes megállni. Ha viharba kerül, a helyzet még rosszabb: az egyre erősödő és egyre nagyobb hullámok könnyen ijesztő, fenyegető, ismeretlen vidékekre sodorják. Ugyanígy vagyunk az érzelmi viharokkal: a szorongás hulláma gyorsan rémítő "helyekre" sodorhat minket - oda, ahol az anyagi csőd, a betegség, a magány, a kudarcok és a halál bekövetkezése teljesen nyilvánvalónak tûnik. Szondy Máté
6. Ahogy telik-múlik az élet, egyre kevesebb dolgot nézünk, de azt egyre élesebben látjuk. A léghajóból is ki kell dobálni a felesleges cuccot, hogy magasabban szálljon. Akinek nincs szíve kidobálni: az nem repül. Vavyan Fable
7. Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltûnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerûen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvû világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit. Bertha Bulcsu
8. Sok ûrhajós számolt be a napsütötte félgömb látóhatárán feltûnő finom, vékony, kékes ragyogásról, ami a földi légkör teljes vastagságának felel meg. A látvány hatására általában azonnal, spontán módon átérzik a légkör törékenységét és sérülékenységét. Elmondják, hogy aggódnak érte. Nos, van rá okuk. Carl Sagan
9. Az emberek azt gondolják, hogy az idegen ûrhajók tömörek, és fémből készülnek, és tele vannak fényekkel, és lassan mozognak az égen, mert mi ilyenre építenénk az ûrhajót, ha képesek lennénk ilyen nagyot építeni. De az idegenek, ha léteznek, valószínûleg nagyon különböznek tőlünk. Lehetnek olyanok, mint a nagy házatlan csigák, vagy laposak, mint a tükörképek. Vagy lehetnek nagyobbak a bolygóknál. Vagy lehet, hogy egyáltalán nincs is testük. Lehetnek csak információk, mint egy számítógépben. És az ûrhajóik nézhetnek ki úgy, mint a felhők, vagy készülhetnek össze nem függő tárgyakból, olyanokból, mint a por vagy a levelek.
10. A megszokott, természetes környezetből kiszakadni egy kicsit olyan élmény, mint amiről a sztratoszférát megjárt ûrhajósoktól hallunk: visszatérve másként látják az őket körülvevő természetet és embereket, az élet apró-cseprő dolgait, mint annak előtte. Lenyûgöző érzés ez, melynek azonban egy adag búskomor nosztalgia ad némi keserû utóízt.