Max Tegmark

Ha csak azért vetünk el egy elméletet, mert túlságosan merésznek tûnik, akkor kockára tesszük a valódi áttörések lehetőségét.

Egy hal, aki soha nem hagyja el az óceánt, tévesen arra a következtetésre juthat, hogy a víz tulajdonságai egyetemesek, és nem veszi észre, hogy van jég és gőz is. Lehet, hogy okosabbak vagyunk a halaknál, de hasonlóan becsaphatóak is vagyunk: a kozmológiai inflációnak megvan az a megtévesztő tulajdonsága, hogy a tér egy kis foltját egy bizonyos fázisban úgy nyújtja ki, hogy az egész megfigyelhető univerzumunkat kitölti, potenciálisan becsapva minket, hogy a helyi körülményeinket tévesen univerzális törvényeknek értelmezzük.

Néhány modern matematikai cikk annyira absztrakt, hogy az egyetlen szám, amit találsz benne, az oldalszám.

Szerencsésnek lenni néha fontosabb, mint hogy igazunk legyen.

A barlanglakó őseinknek ugyanolyan nagy agyuk volt, mint nekünk, és mivel az estéket nem a TV előtt ülve töltötték, biztosan feltettek olyan kérdéseket, mint hogy "Mik azok a dolgok ott az égen?" vagy "Honnan erednek a dolgok?". Fantasztikus történeteket és mítoszokat alkottak, de eszükbe sem jutott, hogy megvan bennük a képesség arra, hogy ők maguk megoldják ezeket a talányokat. Pedig ehhez még csak nem is kell megtanulni az ûrbe repülni, és ott megvizsgálni a dolgokat, elég, ha az emberi képességeinket hagyjuk szabadon kibontakozni.

Újra és újra alábecsüljük nem csak a Világegyetem méretét, de a saját képességünket is a megértésére.

A fizika legfontosabb tanulsága, hogy bármi is legyen a valóság végső természete, az nagyon különbözik attól, mint amilyennek a hétköznapok során látszik.

Mindannyian kíváncsinak születünk, de az iskola egy bizonyos ponton ezt kiöli belőlünk. Tanárként a fő felelősségem nem a tények átadása, hanem a kérdések feltevése iránti lelkesedés újbóli felkeltése.

Nincs jobb garancia a sikertelenségre, mint ha meggyőzöd magad, hogy a siker lehetetlen, és emiatt nem is próbálkozol.

Univerzumunk születése után 13,8 milliárd évvel öntudatra ébredt. Világegyetemünk apró, tudattal rendelkező részei kis kék bolygójukról teleszkópokkal pásztázták a kozmoszt, és újra meg újra felfedezték, hogy minden ismert létező valami jóval hatalmasabb dolog parányi része csupán. Egy naprendszerhez, egy galaxishoz és az univerzumhoz tartoznak, amelynek több száz milliárd egyéb galaxisa bonyolult mintázatba rendeződik, amelyeket kisebb csoportok, csillaghalmazok és szuperhalmazok alkotnak. Ezek az öntudatos csillaglesők ugyan sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban teljes a konszenzus, hogy ezek a galaxisok lenyûgözően gyönyörûek.

Talán olyanok vagyunk, mint az öntudat első, halovány megcsillanása, amelyet akkor érzékelünk, amikor reggel lassanként kiemelkedünk álmunkból. Egy jóval magasabb tudat előhírnökei, amely megérkezik, amint kinyitjuk a szemünket, és teljesen felébredünk. Az élet esetleg elterjed majd kozmoszunkban, és több milliárd, sőt billió éven át virágozni fog - mindez pedig talán azoknak a döntéseknek lesz köszönhető, amelyeket az életünk során itt, a mi kis bolygónkon hozunk.

A technológia hatalmat ad az életnek, hogy soha nem látott módon felvirágoztassa vagy éppen elpusztítsa önmagát.

Az agy kvarkokból és elektronokból áll, amelyek úgy rendeződnek el, hogy egy erős számítógépet alkossanak, és nincs olyan fizikai törvény, amely megakadályozná, hogy még intelligensebb kvarktömböket hozzunk létre.

Az evolúció valószínûleg nem azért tette biológiai neuronjainkat olyan bonyolulttá, mert szükséges volt, hanem azért, mert így lett hatékonyabb - és az evolúció, az emberi mérnököktől eltérően nem az egyszerû és könnyen megérthető dizájnt részesíti előnyben.

Mit jelent manapság embernek lenni? Mit tekintünk valódi értéknek önmagunkkal kapcsolatban? Mi különböztet meg bennünket a gépektől és más létformáktól? Mi az, amit mások értékelnek bennünk, olyannyira, hogy még munkát is ajánlanak nekünk? Bármit is felelünk e kérdésekre egy adott pillanatban, egyértelmû, hogy a technológia térnyerésével folyamatosan módosulnak a válaszaink.

A jobban mûködő demokrácia jobban mûködő gazdaságot eredményez, amely kevésbé korrupt, hatékonyabb és fejlődőképesebb, ezáltal gyakorlatilag mindenkinek a javára válik.

Amint megszabadulunk attól a kényszertől, hogy tevékenységünknek jövedelmet kell generálnia, a határ a csillagos ég.

Nehéz előrejelezni, mert ismeretlen területre tévedve nem tudhatjuk, úti célunktól még hány hegység választ el. Általában csak a legközelebbit látjuk, amelyet előbb meg kell mászni, hogy szembesülhessünk a következő akadállyal.

Pályaválasztási tanács a mai gyerekeknek: olyan szakmát válasszanak, amelyekben a gépek nem olyan ügyesek - hívószavak: emberekkel való foglalkozás, kiszámíthatatlanság, kreativitás.

Az emberi intelligencia valamennyi vonása közül a tudat a legfigyelemreméltóbb: maga az univerzum nyer értelmet benne. A galaxisok azért szépek, mert szubjektív tapasztalatot szerzünk a látványukról.