Meik Wiking

A foci számomra olyan, mintha a növekedő füvet nézném, amelyen emberek rohangálnak. Sosem értettem, miért olyan izgalmas, ha huszonkét ember egy labdát hajkurászik. Körülbelül annyi racionalitás van benne, mintha az emberek olyasmiért lelkesednének szenvedélyesen, mint az origami.

Ha nem csinálunk hülyeségeket, ha nem fordulnak néha rosszra a dolgok, akkor nem lesz miről mesélnünk.

A fényképek olyanok, mint egy emlékeket őrző trezor kulcsa. Ha a kulcsot elhagyjuk, attól félek, az emlékek is elúsznának örökre.

Az Instagram-generáció tagjai nemcsak önmaguk PR-menedzserei, hanem a jövőbeni emlékeik építészei is.

Ha úgy gondoljuk, egy információt bármikor el tudunk majd érni, akkor nem válik olyan fontossá, hogy elraktározzuk a memóriánkban.

Az Instagramra és Facebookra posztolt fotóim nem a mindennapjaimat, hanem a különleges perceket mutatják be. A mindennapjaim azzal telnek, hogy magamra öntöm a kávét, próbálok magamhoz térni, és a kulcsomat keresem.

Felszabadító érzés, ha kizárólag önmagadnak készítesz és posztolsz képeket. Ahelyett hogy azon az imidzsen dolgoznál, milyennek akarod láttatni magad, inkább a jövőbeni énedet tartsd szem előtt, aki szívesen emlékszik majd vissza. Ha pár év vagy évtized múlva vissza akarsz majd tekinteni, vajon mit látnál szívesen?

Az emlékezet (...) nem csak az emlékeink múzeumának kurátora - hanem nagy mûvész is. Nem csak arról van szó, hogy válogat a kiállításra érdemes darabok közül, hanem ő maga is fest, sőt, belefest az emlékeinkbe. Néha impresszionista, máskor expresszionista festőként, és néha úgy, mintha Dalí LSD-tripen lett volna.

Az emberek tévesen úgy vélik, hogy a memória olyan, mint egy kamera vagy egy iratszekrény. Ha emlékezni akarsz valamire, csak kikeresed, és már előtted is van. Csakhogy az emlékezet nem így mûködik. Az emlék nem egy változatlan dolog, hanem folyamat. Az emlékek mentális konstrukciók, az itt és most rekreációi, amelyekre nagy hatással vannak a jelenlegi elképzeléseid is.

Pénzt bármikor lehet keresni - de kalandokat csak ritkán.

Ha azt szeretnéd, hogy beléd szeressen valaki, az egyik leghatásosabb módszer, ha megosztod vele a múltad.

Milyen egyformák vagyunk legbelül! Amikor arról van szó, mi tesz bennünket boldoggá - és hogy mi válik szép emlékké -, akkor mindegy, hogy dánok, britek, amerikaiak vagy kínaiak vagyunk, mert elsősorban mind emberek vagyunk. Mindannyian szeretnénk emlékezni bizonyos dolgokra, ahogy mind szeretnénk elfelejteni bizonyos dolgokat örökre.

Boldogságunkhoz talán nem csak az járul hozzá, mi mindenre emlékszünk, hanem az is, hogy mit felejtettünk el. A túl sok múlt bénító hatású lehet. Szeretnénk megőrizni a szép emlékeinket, de arra is vágyunk, hogy a múlt szorítása elengedjen bennünket, hogy a jelenben tudjunk élni, és tervezgetni tudjuk a jövőnket.

Az emlékekben az a legjobb, amikor létrehozod, amikor épp megalkotod őket.

Ha változtatsz a szokásaidon, úgy érzed majd, hogy lassabban telik az idő - és talán rájössz, hogy néhány alternatíva sokkal élvezetesebb, úgyhogy be is építed az új rutinodba.

Az élet iskolájában az időről szóló lecke az egyik legfontosabb. Mire fordítjuk? Hogyan rendelkezünk felette? Melyik múltbeli élményünkre szeretünk legjobban visszaemlékezni? Ha néha visszatekintünk - újralátogatjuk a kedvenc helyeinket, felidézzük a szép időket -, akkor szerintem könnyebben tudunk tervezni a jövőnkkel kapcsolatban is. Meg tudjuk tervezni előre a jövő szép emlékeit. A boldog napokat. Egy szebb és boldogabb jövőt.