Mérő László

A pénz (...) mûködtet dolgokat, lehetővé teszi a jó ötletek megvalósulását. Sőt, a hiánya kifejezetten lehetetlenné tudja tenni ezeket.

Néhány százmillió forint fölött már minden fillér számít. Az ennyire gazdag emberek gyakran meghökkentően garasoskodóak, alaposan megnézik minden forint helyét. Ez valójában logikus és természetes dolog. Éppen ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a gazdag ember következetesen, a gazdasági racionalitást minden pillanatban keményen követve virágoztassa fel a vállalkozásait, és váljon nagyon gazdaggá. Most természetesen csak azokról beszélek, akik a gazdagságukat így szerezték - és sokan valóban így szerezték.

Minden gazdasági döntésben csakis az számít, amiről most kell döntenünk. A múlt döntései egyszerûen érdektelenek.

Nincs olyan, hogy "visszanyerni az elvesztett pénzt". Lehet újrajátszani, és akkor nyerni, de olyankor nem az elvesztett pénzt nyerjük vissza, hanem egy új játékban szerencsésebbek vagyunk, és ott nyerünk. Amit egyszer elvesztettünk, az már a múlté, és nem szabad, hogy szerepet játsszon annak eldöntésében, hogy beszállunk-e a következő játékba. Abban a döntésben már csakis a mostani, új helyzet tulajdonságai számítanak, és az egyáltalán nem számít, hogy ez a mostani helyzet miképpen jött létre.

Nem alkalmas vezetőnek az, aki nem vágyik nagyon erősen a hatalomra, sőt már az sem, aki vágyik ugyan rá, de ezt nem hajlandó magának nyíltan bevallani. Jámbor ember ne menjen vezetőnek.

Bizonyos fajta viselkedésváltozások csakis úgy érhetők el, ha egy tekintélyes, figyelemre méltó ember hangosan, mindenki füle hallatára kimond valami olyat, amit mindenki úgyis tud. Ezzel éri el, hogy az emberek egyszerre kezdjenek el elgondolkodni olyan dolgokon, amiken külön-külön, szinkronizálás nélkül hiába gondolkodnak, nem jutnak eredményre, szinkronizáltam viszont igen.

Minden tanár megszokta, hogy időről időre vannak nála sokkal tehetségesebb tanítványai. Amelyik tanár ezt rosszul viseli, nem marad meg sokáig a pályán. A céges tehetséggondozásban azonban gyakori probléma, hogy a tehetségekkel foglalkozó munkatársak nehezen viselik, ha rájönnek, hogy a rájuk hízott fiatalember még náluk is tehetségesebb.

Aki valamihez tehetséges, a szakmai dolgokat úgyis hamar megtanulja, azért tehetséges. De ahhoz, hogy a tehetsége érvényesüljön, legalább annyira fontos a szociális keretek ismerete, a helyes viselkedés.

Tehetséges az, akinek játék, ami másnak munka.

Edison híres mondása az 1 százalék inspirációról és 99 százalék perspirációról (izzadságról) csak a kevéssé tehetségesek biztatására jó.

Az oktatásba való befektetés hozama mindig, minden társadalomban és minden pillanatban nagyjából annyi, mint a húzó iparágaké. Időről időre változik, hogy éppen mik a gazdaság húzó iparágai, de az oktatás mindig közöttük van.

A matematika egyetlenegy dologgal nem tud mit kezdeni: az ellentmondásossággal. Matematikai tény, hogy ha egy matematikai rendszerben akár egyetlenegy ellentmondás is van, akkor abban a rendszerben bármi és bárminek az ellentéte is levezethető, s így a rendszer tökéletesen használhatatlan. A matek nem lehet kicsit ellentmondásos. A matek vagy éterien tiszta, hibátlan, vagy tökéletesen, a velejéig romlott.

Az is egyfajta racionalitás, ha számot vetünk gondolkodásunk alapvetően nem racionális voltával.

Jobb, ha bizonyos bûnök egy idő után elévülnek, mert az üldözésük akkor már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.

A szakértő gondolkodása alapjában racionális, a nagymester gondolkodása viszont mélyen intuitív.

Akárcsak a tudományban, a gazdaságban is a tévedés a mindennapi mûködés természetes velejárója. Nem szégyen, hanem valami, amit ki kell javítani, le kell vonni a tanulságokat, és utána tovább kell lépni. A szégyen nem a tévedés, hanem az, ha valamit nem szakszerûen csinál az ember.

A szakszerûtlenség akkor is szégyen, ha az elkövetőjének szerencséje van, és amit mondott vagy csinált, abban végül is nem tévedett.

A tudományos kutatásban éppen az a jó, hogy nem tudsz olyan hülyén kutatni, hogy a valóság ne mutasson meg magából valamennyit. De a politikai kommunikáció nagyon sokáig fenn tud tartani látszatokat.

Hosszabb távon mindenkinek lesznek jó lapjai. Ma nekem, holnap neked, és a végén majd összeszámoljuk, hogy ki tudott jobban élni a lehetőségeivel.

Az ulti nagyon jellemző ránk, magyarokra. (...) Az ulti valójában arról szól, hogy tûzz ki reális célokat, nagyokat, de olyanokat, amelyek még épp jó eséllyel teljesíthetők ellenszélben is. Pont azért nagyon magyar játék, mert mi a történelmünkből megtanultuk, hogy az ellenszéllel mindig számolni kell. Ugyanakkor megtanultuk a dolog másik oldalát is: muszáj másokkal kooperálni azért, hogy a linken bevállalt vagy rosszul megvalósított bemondásokról kiderüljön, hogy ilyenek.