Mérő László

Felemelő pillanat lesz, amikor az egész országban egymásra nézünk, és mindenki arra gondol, hogy ezt most már hagyjuk abba. Talán nincs is olyan messzi ez a pillanat, mint gondolnánk. Én akkor úgy fogom érezni, hogy végre megérkeztünk Európába.

A nagy számok törvényei valóban megerősítik azt az intuitív világképet, hogy aki sokáig játszik, az előbb-utóbb nyer - bár minden bizonnyal kevesebbet, mint amennyit addig elvesztett.

Mindig legyen nálad egy sorsjegy, hogy ha a szerencse be akar jönni hozzád, akkor ne találjon zárt kapukra. Nem kell hinni benne, nem kell ennél többet tenni a kegyeiért, nem is érdemes, de ennyit azért tegyél meg.

Az igazán jó rejtvény lényege: racionális világunkban, tisztán racionális eszközökkel képes biztosítani számunkra ezt a kis mindennapi misztikus élményt.

Az okos ember intelligensebben téved, mint ahogy másnak igaza van.

Az okosságra valamennyire születni is kell. Az iskolai tanulmányok is sokat segíthetnek, bár nemritkán ártanak is. Mindenesetre, ha egyszer valaki alkalmas arra, hogy okos ember váljék belőle, annak a szellemét folyamatosan táplálni kell, és nem mindig csak súlyos olvasmányokkal és problémákkal.

Gondolkodni jó. Pontosabban: mértékkel gondolkodni jó, mint ahogy mértékkel inni vagy hegyet mászni is. Sokan szeretünk felmászni egy hegyre, de csak kevesen a Himalájára - a legtöbbünk túl sem élné. A jó rejtvényekben az a pláne, hogy éppen annyi gondolkodást igényelnek, amennyi még élvezetes, és amennyivel a rejtvény megfejtésén érzett öröm még bőven megéri az érte meghozott áldozatot, a szellemi erőfeszítést. És ahogy a mértékkel ûzött sporttól a teljesítmény öröme mellett testünk is egészségesebbé válik, úgy fejlődik szellemünk is a rejtvényfejtéstől.

Egy napot kirándulással tölteni akkor is jó, ha közben tudjuk, hogy egy profi futó ugyanezt a távot két óra alatt abszolválná. Magunk vagyunk a mérce, a teljesítmény öröme a miénk, és a mi testünk válik ettől egészségesebbé. Ugyanez a helyzet a rejtvényekkel is. Ne zavarjon senkit, hogy profi rejtvényfejtők némelyik rejtvényt, amin mi félórát töprengünk, percek alatt megoldanak. Azok foglalkozzanak a rejtvények Himalájáival, ettől még mi örülhetünk a saját teljesítményünknek.

Onnan tudhatjuk, hogy a gyerekek kezdenek felnőni, hogy elkezdenek olyanokat kérdezni, amire van válasz. Addig leginkább csak az anyanyelvûket tanulgatják - attól kezdve egyre inkább egy nyelvet is beszélnek a felnőttekkel, nemcsak a konkrét anyanyelv értelmében, hanem átvitt értelemben is: többé-kevésbé ugyanazt értik azon, hogy mi számít megfelelő válasznak egy kérdésre és mi nem.

Kegyes dolog a természettől, hogy ad 12-13 évet arra, hogy az ember megszeresse a gyerekét, mielőtt még eléri a kamaszkort - és nagy találmány a logika, amelynek segítségével néha még ez alatt a nehéz időszak alatt is szót tud érteni vele.

Az európai szellem egy nagyon új vívmánya az a gondolat, hogy szolgáltassuk ki magunkat egymásnak oly mértékben, ami mellett már egyszerûen lehetetlen háborúzni - és ez immár hetven éve egészen jól mûködik.

Én egyetlen olyan dolgot látok, ami jelenleg csakis és kizárólag Európára jellemző: az a gondolat, hogy a háború elkerülhető azzal, ha sokkal jobban ki merjük szolgáltatni magunkat egymásnak annál, mint amennyire valaha is el tudtuk képzelni, hogy ki merhetjük.

Magyarországnak is az a fő problémája, hogy Budapestet körülveszi egy ország.

A verseny igazi vesztese nem az, akit legyőztek, hanem az, aki ki sem jutott a pályára.

Az evolúció nem tervez, hanem gányol.

A piacgazdaság (...) evolúciós termék, nem Isten teremtette, és nem is az emberi zsenialitás találta ki. Valahogy kialakult, és azért maradt fenn, mert azok a társadalmak, amelyekben létrejött, hatékonyabbnak bizonyultak azoknál, amelyekben nem jött létre vagy nagyon csökevényes maradt.

Magyarországot (...) körülveszi egy olyan világ, ahol a legjobbak számára mindig van hely. Ezért kell mindent megtennünk, hogy megtartsuk azokat, akik számára a nagy világon e kívül is van hely. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha elfogadjuk, hogy az ő álmaik másmilyenek, és ezek megvalósításában legalábbis nem akadályozzuk őket.

Aki cégvezetőnek alkalmas, annak eléggé intelligensnek kell lennie, hogy át tudja tekinteni a cég mûködését, eléggé dörzsöltnek, hogy a konkurensekkel fel tudja venni a versenyt, és eléggé vagánynak, hogy át merjen hágni szigorú szabályokat.

Minden sikeres cégvezető pontosan tudja, hogy nem lehet minden szabályt betartani. Illetve talán be lehet, de biztosan nem érdemes. Gyakori, hogy egy szabály felrúgásáért járó büntetés költsége sokkal alacsonyabb, mint amennyibe a cégnek a szabály betartása kerülne, és akkor még nem beszéltem arról, hogy szerencsés esetben meg is lehet úszni a dolgot. Amelyik cégvezető nem eléggé vagány ahhoz, hogy időnként felrúgjon egy szigorú szabályt, annak a cége automatikusan versenyhátrányba kerül.

Aki azt hirdeti, hogy garantáltan piacképes tudást nyújt, az a holnapután munkanélkülijeit képzi, mint például az az intézmény, amely ezerszámra képez ki egy év alatt "kékgalléros informatikusokat", és még munkahelyet is garantál nekik rögtön a végzés után. Azt már nem teszik hozzá, hogy a képzésük szinte biztos munkanélküliséget is garantál öt-tíz év múlva, mert akkor már egészen másra lesz szükség.