Michel de Montaigne

Az életednek nyugalmat hódítottál? Ez több, mint birodalmakat és városokat hódítani. Az ember legragyogóbb remekmûve a helyes élet.

Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok.

Ha meg kellene fogalmaznom, miért szerettem őt, annyit mondhatnék csupán, hogy mert ő ő, én meg én vagyok.

A szerelem soha, semmit és senkit nem kérdez. Meglep, és kíméletlenül leteper, mint az elemi erő.

A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték.

Mikor megkérdezik tőlem, miért utazom folyton, ezt válaszolom: - Azt tudom, mi elől menekülök. Csak azt nem tudom, mit keresek.

Az ember hajlamos elítélni mindent, ami nem illik bele a saját világképébe.

Így mondják szokásosan: "időt múlatni", "az idő elmúlatása" - ekképpen szólnak azok, akik nem tudnak jobbat kezdeni az életükkel, mint hogy elfolyatják, vagyis megkerülik, kitérnek útjából, amennyire csak lehet. (...) Ám én másmilyennek ismerem az időt: dicséretre méltónak találom, még végső hanyatlásában is, hiszen a természet kedvezésekkel adta kezünkbe, így csak magunkat hibáztathatjuk, ha nem bánunk vele a hozzá méltó tisztességgel, amikor ránk nehezedik, vagy amikor haszontalanul elszökik tőlünk... Aki a jelenben él, annak édes az élet.

Amikor a macskámmal játszom, ki a megmondhatója, hogy nem én szórakoztatom-e őt jobban, mint ő engem?

Az aggkor több redőt von szellemünkre, mint arcunkra.

Hány olyan dolgot kezeltünk tegnap még hitvallásként, amit ma már csak mint mesét mondunk!

Jobb szeretem ismerni a következményeket, mint az okot.

Átlagos embernek tartom magam, azt a tényt leszámítva, hogy átlagos embernek tartom magam.

A legközönségesebb, leghétköznapibb és legmegszokottabb dolgokból is, ha igazi fényükben tudjuk látni őket, a legnagyobb természeti csodák és a legbámulatosabb példák lehetnek.

Mindenki barbárnak nevezi azt, ami szokatlan számára.

Amit manapság igazságnak nevezünk, az nem az, ami igaz, hanem, amit másokra igazságként rá tudunk tukmálni.

Az étkezés igazi, zamatos fûszere az a tudat, hogy jól használtuk fel a nap többi óráját.

Nevelőnk ne csak a lecke szavait, hanem velejét-értelmét is kérje számon; saját munkája eredményeit pedig ne a gyermek emlé­kezetén, hanem életén és ítélkezésein igyekezzék felmérni.

Igaz cél híján a lélek hamis célra pazarolja szenvedélyét.

A dúlt lélek elmerül saját fájdalmában, ha nem foglalkoztatjuk másfelé. Ezért mindig akadályt kell útjába tennünk, hogy győzhes­sen rajta, vesződhessen vele.