Móra Ferenc

Üres fejjel lehet megélni, üres gyomorral nem.

Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.

Köszönöm, hogy te vagy. Az órát köszönöm, Amelyben fényül nyert e Világtalan világ, Köszönöm, hogy kezed Kinyújtottad felém, S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...

Van minden szívnek titkos rejteke, Amelybe senki nem láthat bele; Hisz magad elül is takargatod, Hogy akaratlanul mit tartasz ott. (...) Haladsz tovább s többé eszedbe sincs, Hogy ama rejtett zugba betekints; Hogy kulcsa hol van, el is feleded, A zárt pedig a rozsda eszi meg.

Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek.

Ahány levél lengedez szél ringatta ágon, ahány harmatcsepp ragyog fûszálon, virágon Édesanyám, fejedre annyi áldás szálljon.

Amint botorság volna azt állítani, hogy a fekete szemû emberek (...) mind rosszak, a kék szemûek mind jók, úgy nem lehet különbséget tenni az emberek közt a hitük színe szerint se. Jó volna, ha lehetne, mert akkor könnyebb volna igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok volnának, ha hitük szerint különböztetnék meg a halandókat.

A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások.

A legkisebb államtitok is olyan szikra, amiből nagy tûzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak nem szabad bízni senkiben, de annak sem, aki közelében él.

A császár megrázta a fejét. A fiút nem azért vette magához, hogy áruló gyöngédséggel vesztére legyen, hanem hogy előkészítse az uralkodásra. Lehet, hogy ezen az estén, amikor tizenhat év után először érezhette a fiú mellett, hogy apa, gyöngébb volt, mint szabad lett volna. De ha részeg táncot járt volna, és a szent palota tetejéről a csillagokra kurjongatott volna örömében, az se lett volna sok.

Ha az emberek negyedrész annyit költenének arra, hogy jót tegyenek másokkal, mint arra, hogy kárt tegyenek maguknak, nyoma se volna nyomornak.

Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.

Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.

Sose rettegjünk és aggódjunk amiatt, ami szívünkben természetes és igaz. Nincs a Teremtésnek nagyobb adománya, mint ha megengedi valakinek, hogy szívében, ha rövid időre is, a mindenség örök nagy törvényeivel érezzen összhangot.

Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.

A nőnek, ha százéves is, inkább hidd el, hogy első, mint hogy utolsó szerelme vagy.

A nő addig szép, amíg szeretik.

Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.

A legtöbb nő nem az erős támadásnak esik áldozatul, hanem a gyönge ellenállásnak.

Abban mutatkozik meg mûveltségünk, ahogyan a mûveletlenekkel bánunk.