A láp téli álma mély és hosszú. Későn alszik el, de nehezen is ébred. Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja: a nádkórókon a száraz leveleket kiszorítják helyükből az elevenzöld, friss hajtások.

Kapcsolódó idézetek

1. Hosszú álmát alussza a tél, de arca mosolyog, a tavaszról álmodik. Samuel Taylor Coleridge
2. Pár szerelmi képzet is így ér néha véget: ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod. Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne, hát pár ostoba álmot a fának nekivágok, és leások mélyre, az érzet fenekére. Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
3. Úgy tûnhet, csak föld van a balkonládákban, de a virágok alatta pihennek, a tavaszra várva. A tél bizalmat követel meg attól, aki locsol, hogy tudja, a látszat ellenére rengeteg a lehetőség. Fredrik Backman
4. Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig. Friedrich Schiller
5. A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (...), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken, arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen.
6. Gyerekkorunkat azzal töltjük, hogy álmainkat naplóban írjuk. Felnőttként ezek az álmok nap mint nap valóra válnak, csak néha elfelejtjük észrevenni őket, amíg túl késő. Lassíts, és nézz körül, engedd, hogy átérezd, mert néha a leggyönyörûbb álmok is eltûnnek, amikor felkel a nap.
7. Immár minden mellkason lidércnyomás, verejtékes földhalom, átváltozás: elnyel az álom. Lángok, gyertyák a lápon, ne félj, te is nemsokára kialszol. Kovács Edward
8. Nyáron a nap hosszú, és mélyen az éjszakába nyúlik, de télen nem. Télen a nap rövid, mint egy futó szellő, kevés a fény, napközben is elszürkül és kialszik. Aharon Appelfeld
9. A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.
10. A gondolataid betakarnak, és álmaimban táncolok veled, hogy visszatérjen a hajnal. (...) Az a baj, hogy anélkül lépek át egyik évszakból a másikba, hogy a karomba zárhatnálak, de továbbra is él bennem a remény. Consuelo de Saint-Exupéry