Szerző

Mosonyi Aliz

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.
A Vad Veszedelmek Boltjába csak merész emberek járnak, a veszélyt keressük, az életünket kockáztatni jöttünk, mondják, hol menthető, ami még menthető? - Nem is tudom, nem is tudom - mondja a boltosbácsi -, hát hol is lehet? Meg minek is?
A Menyasszonyok, Vőlegények Boltjába betérnek a menyasszonyok, vőlegények, nézegetik, próbálgatják a rabláncokat. - Kis tubicám, ez itt jó lesz? Vagy inkább tetszene ez a másik?
A Király Boltban minden aranyból, ezüstből meg gyémántból van, aranykoronák, gyémántos cipők, ezüstpalást, fényes kardok, hintó, zászlók, és a számûzött királyoknak gyémántos kis rádió, amiből halk, vigasztaló zene szól éjjel, amikor a számûzött király nem tud aludni.
A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitûz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: - Tessék. Ide sodorta magát az élet.
A Színes Szemüvegek Boltjában megkérdezi a boltos: - Mit akar látni? - Az ember azt feleli: - Londont. - Vagy azt mondja: - A Marikát. - Vagy azt mondja: - Az ajtót. - A boltos már megy is, kihúz egy nagy fiókot, abban ezer szemüveg van, és minden szemüveghez egy cédula: ezzel Londont kell nézni ezzel Kínát ezzel a Marikát ezzel Amerikát ezzel a kisebb gyerekeket ezzel a nagyobb gyerekeket ezzel a csomagokat ezzel a vonatokat ezzel a hímezést ezzel a hámozást ezzel a hegyet ezzel a legyet ezzel a csokoládét ezzel a csalamádét ezzel az ajtót. A boltos kiveszi a fiókból a szemüveget, odaadja, és az ember nézheti, amit akar.
A Kalahári Átok Boltjában viharzik föl s alá a gyönyörû boltoskisasszony, szórja az átkot, szórja, de egyszer csak abbahagyja sírva: - Fujj! fujj! Hát ki söpri ezt össze a végén? Mindig csak én! Csak én!
Ül az ifjú Ármányka az Ármányok Boltjában, és szövi az ármányt. - Hatalmas ármányt szövök - gondolja -, lesz benne minden: utazás, bûnbánat, zseblámpa, félmosoly, italok, levelek, lépcsők, folyosók - gyönyörû szép lesz! Jön az öreg Ármány, ránéz a színes ábrákra, megcsóválja a fejét: - Csak egyszerûen, fiacskám! Csak egyszerûen!
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserû fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.
A Kerek Perec Boltjában se méz, se máz, se mazsola, mindenkinek megmondják az igazat. - Fujj, fujj - mondják a vevők -, csak így? Se méz, se máz, se mazsola? Lenne inkább drágább, de adnák meg a módját!
Az Intő Jelek Boltja intő jelekkel van tele, a vevők csak belépnek, még körül se néztek, és "Még körül se néztünk! És máris! Mintha intenének! De melyik kinek?" - Kinek melyik - mondja a boltos.
A Vakvéletlen boltjában csapkodja a legyeket a boltos. - Ez nem ám a sors keze - mondogatják a legyek. - Ettől nem kell félni!
Az Õrangyalok Boltjába nem lehet bemenni, besóhajtani lehet csak nekik, ITT TESSÉK BESÓHAJTANI, ki van írva, akkor azt ők meghallgatják, a kötést, horgolást leteszik, és máris indulnak, ha kell. Ha meg nem kell, szerintük, akkor nyugodtan horgolnak, kötnek tovább.
Az Élet Vize boltjában pirospozsgásak a vevők, isszák az élet vizét, mind megisszuk, aztán csak élünk, élünk, örökkön-örökké? És ha meghagynánk egy-két kortyocskát, mégiscsak?