A Kalahári Átok Boltjában viharzik föl s alá a gyönyörû boltoskisasszony, szórja az átkot, szórja, de egyszer csak abbahagyja sírva: - Fujj! fujj! Hát ki söpri ezt össze a végén? Mindig csak én! Csak én!

Kapcsolódó idézetek

1. Én az örömtől akarok meghalni, Mit a sok kín után nem fogok elbírni. De ha ily szép halál nem jutna számomra, Átokkal, szitokkal szállok a pokolra.
2. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
3. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Ady Endre
4. Szerelem, szenvedély, Sírni mindig van miért. A végén persze győz a jó, A gonosz megfizet mindenért. Tankcsapda
5. A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitûz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: - Tessék. Ide sodorta magát az élet. Mosonyi Aliz
6. A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír. William Blake
7. Ül az ifjú Ármányka az Ármányok Boltjában, és szövi az ármányt. - Hatalmas ármányt szövök - gondolja -, lesz benne minden: utazás, bûnbánat, zseblámpa, félmosoly, italok, levelek, lépcsők, folyosók - gyönyörû szép lesz! Jön az öreg Ármány, ránéz a színes ábrákra, megcsóválja a fejét: - Csak egyszerûen, fiacskám! Csak egyszerûen! Mosonyi Aliz
8. A moziban az orani nőcske forró könnyeket hullat a főhős balsorsán. Férje könyörögve kéri, hagyja már abba. Zokogva-csukladozva mondja a feleség: "De hát miért ne használjam ki ezt a jó alkalmat?" Albert Camus
9. Mulatságos, hogy a halál mindenfelől támad. Az ember próbálja kicselezni, az egyik oldalról elbarikádozza magát, a másik oldalról a halál mégis utat talál hozzá. Stephen King
10. Napról napra halad, teszi a dolgát. Csak az előtte álló életről álmodik. És ekkor az történik, hogy halál van. Az emberből feltör egy kis sóhaj, összeroskad székében, és az már a halál. Paul Auster