Nadya Tolokonnikova

Ha a nacionalista agresszió, a határok lezárása, a kivételezés bármely formája hatékony lenne, Észak-Korea lenne a világ leggazdagabb országa. Ezek a módszerek soha sehol nem váltak be igazán, mégis újra és újra "megkajáljuk" azokat.

Nem vagyok sem elnök, sem képviselő; nincs sem vagyonom, sem hatalmam. De van hangom.

A társadalmi és politikai változások nem lineáris sorrendben következnek be: néha a legkisebb eredményért is évekig kell dolgozni, máskor egy pillanat alatt is a feje tetejére lehet állítani a világot. Sosem tudni előre.

Nincs és soha nem is létezett az a nyelvezet, amellyel a Földnek mint komplett rendszernek a jóllétéről beszélhetnénk. Az embereket az alapján azonosítjuk be, honnan származnak, miközben az soha fel sem merül, hogy mind ugyanannak az emberi fajnak a tagjai vagyunk, és ekként kellene meghatároznunk magunkat.

Fantasztikus eredményeket érhetnénk el, ha nem kötne minket gúzsba a gondolat, hogy semmin sem lehet változtatni.

Ami szoborrá dermedt, az sosem lehet tökéletes.

Intenzív életet akarok élni. Amit csak lehet, szeretnék belezsúfolni, ebben az egyben kilenc életet akarok leélni. Nem élményeket hajszolok, hanem egész életeket. Meglátásom szerint az élmények hajszolása olyan, mint a lájt kóla, a kilenc az egyben élet cukormentes verziója.

A punk kultúra megtanított arra, hogy sokszor épp az a rossz választás, ha megpróbálunk mértéktartóak és visszafogottak lenni. Ha az ösztöneink azt súgják, hogy ideje hátrahagyni a "jó kislány" énünket, akkor hajrá.

A punk létforma lényege, hogy folyton meglepetéseket okozunk. Nem kell hozzá kakastaréj, nem kell egész életedben ilyen hajat hordanod. Egy punk módszeresen és rendszeresen átalakítja az imidzsét, egy punk nehezen meghatározható és megszeg minden kulturális és politikai szabályt. A punkság létforma.

Gyanús nekem minden kényszerû korlátozás. Legyen szó a nememről, a nemzetiségemről, az etnikumomról, a hajszínemről, a hangszínemről (...) vagy a fogmosási szokásaimról.

Aki az igazat akarja tudni, az igazat akarja elmondani, az hátrahagyja az ismert világot (ez magától értetődik), és ezért mások szemében garantáltan nevetségesnek, sőt olykor hülyének fog tûnni; egyáltalán nem valami tiszteletre méltó hősnek. Az jobb, ha megszereti a kudarcait, mert azokból áll össze az út, amely magasabb szintre vezet.

Az ember nyomorúságra ítéli magát, ha egész életében csak a mesterséges örömöket hajszolja. Ezeknek az örömöknek az elutasítása ellenben önmagában olyan tett, amelyben örömünket lelhetjük.

Ha változtatni akarsz valamin, ismerned kell a dolgok mûködését. Egy aktivistának ezt tudnia kell. A dolgok mûködését gyakorlással lehet kitapasztalni. Ki akarna elefántcsonttoronyban üldögélő, a világtól elidegenedett ember lenni? Próbálkozz! Győzz! Bukj el! Kísérletezz különféle szerepekkel, álarcokkal, személyiségekkel! Ne várj arra, hogy más mondja meg, mit csinálj! Döntsd el! És csináld magad!

Aki megtanulja, hogy élete minden másodpercének ő maga a tulajdonosa és a menedzsere, abból igen veszélyes anarchista-gépeltérítő válhat.

A mûvészet kapcsolatokat teremt, olyan szálakat sző, amelyeknek semmi közük a rokoni, nemzeti vagy területi összetartozáshoz.

Választott képviselőként köztulajdonnak számítasz; ha nem tetszik, (...) takarodj, és ne politizálj.

A szórakoztatóipar valóban iparág. Az egy gyár, a mûvészetek gyorsétterme, amely tömegtermékeket állít elő. Aki a McDonald's-nak akar szar hamburgereket készíteni, annak szüksége van egy üzemre, aki pedig szar mûalkotásokat akar gyártani, annak szüksége van drága és hatalmas berendezésekre. Ezért abszolút megértem, miért kell a Sonynak a CGI (a számítógépes képalkotás), de azt nem értem, hogy nekem és a többi olyan mûvésznek, aki nem áll kapcsolatban nagy cégekkel, miért kellene másolnia a nagyüzemi stílust.

Aki elhiszi, hogy egy videó elkészítéséhez több ezer dollárra van szükség, azt bizony szépen megvezették. Csak az ötlet, az elképzelés, az érzés és a hitelesség számít - akár van pénz, akár nincs. Ötlet kell, vagy tehetség, vagy szenvedély, vagy bátorság, vagy drasztikus őszinteség. De nem kell csillám, és semmilyen speciális effekt. Nem kellenek felesleges gesztusok, sem drága felszerelések. A mûvészethez végtelen koncentráció és önfegyelem szükségeltetik.

A mûvész a maga ura - senki sem mondja meg, mit kellene csinálnia. Nincs biztonsági öv. Nincs biztosítás. Nincs garancia.

Rengeteg önelemzés és hatalmas önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki az egész életét úgy építse fel, mint egy mûvészeti alkotást.