Nando Parrado

Nemes dolog a bajtársiasság, de a végső ellenféllel, a halállal mindenkinek magányosan kell szembenéznie.

Aki a lelke mélyén halálra ítéltnek hiszi magát, az nem lehet vezér.

Holtan születtem, és amit életemnek hittem, csak játék volt, melyet a halál engedélyével játszhattam - amíg el nem jön értem.

Van ellentéte a halálnak, de ez az ellentét nem pusztán annyi, hogy élünk. Nem bátorság, hit vagy akaraterő. A halál ellentéte a szeretet. Hogy is nem jöttem rá eddig? Hogy nem jönnek rá mások? Egyetlen fegyverünk a szeretet. Csak a szeretet változtathatja csodává a puszta létezést, csak a szeretet adhat értelmet félelemnek, szenvedésnek.

Hogyan is hihetnék olyan Istenben, aki az egyik vallást az összes többi fölé helyezi, aki meghallgatja az egyik imát, míg a másikat elengedi a füle mellett?

Az Andok árnyékában lehetetlen nem gondolni rá, hogy az emberélet csak apró pittyenés az időben, s ha a hegyeknek volna tudatuk, életünk az ő számukra oly gyorsan elillanna, hogy észre sem vennék.