Nathan Filer

Ha kilencéves fiú vagy, nem könnyû megvigasztalni egy lányt. Különösen, ha nem is ismered, és fogalmad sincs, mi a baj.

Az élet túlnyomó része nem egy valami. Az élet nagy része csak időmúlás, és még abból is átalszunk egy csomót.

A legtöbb dolgot, amit teszünk, a félelem irányítja.

Hát nem jó egy kicsit betegnek lenni, ha gyerek vagy? Még jobb, ha rendes suliba jársz, mert akkor az otthon maradás igazi jutalom.

Az emberek mindig azt hiszik, hogy tudják, mit és mit nem bánnának a halottak, és ez mindig az, amit ők bánnának vagy nem bánnának.

Bizonyos dolgok az életben pontosan olyanok, ahogy elképzeljük.

Az a jó abban, ha olyasvalakihez beszélsz, aki a hátad mögött áll, hogy úgy tehetsz, mintha nem tudnád, hogy sír, és nem kell nagyon gyötrődnöd, hogy rájöjj, miért. Összpontosíthatsz egyszerûen arra, hogy segíts neki jobban lenni.

Minden pillanatban ott egy láthatatlan világ - erkélyek mögött, kívül az emlékezeten, ahová nem ér el az értelem.

Több milliárd évvel ezelőtt felrobbant csillagokból származó atomok száguldottak át az ûrön, és a Földön azóta újrahasznosítjuk őket. Kivéve az alkalmankénti üstökösöket, meteorokat és némi csillagközi port, pontosan ugyanazokat az atomokat használtuk fel újra és újra, amióta a Föld létrejött. Megesszük, megisszuk, belélegezzük őket, belőlük állunk. Pontosan ebben a pillanatban mindegyikünk atomokat cserél mindenki mással, és nemcsak egymással, de az állatokkal, a fákkal, a gombákkal, a humusszal.

Mikor kifestünk egy szobát, félresöpörjük a régi személyiségét, és újat adunk neki.

Helló, én vagyok a benned rejlő lehetőség. De szólíts csak lehetetlennek.

Ha találkozunk az utcán, félrekapjuk a tekintetünket, majd vissza, talán ugyanúgy nézünk ki, ugyanúgy érzünk, ugyanazt gondoljuk, de a szubatomi részecskék, legkisebb részeink, melyekből minden más rész áll, elszáguldottak, és lehetetlen sebességgel lecserélődtek. Totál más emberek lettünk.

Az emlékek is atomokból állnak. (...) Szóval megépítheted őket, tudod? Hogy ne legyenek többé emlékek, hanem újra valóság, a megfelelő hozzávalókból.

Hogy hogyan hajlik finoman oldalra a nyaka, hogyan keresztezi a lábfejét a másik bokája mögé dugva. Szerintem a személyiségek ezekben a részletekben vannak elrejtve, és ha megfelelően elkapod őket, elkapod az embert magát.

Ha az emberek szerint ÕRÜLT vagy, akkor mindenre, amit teszel vagy gondolsz, rákerül az ÕRÜLT pecsét.

Néha az egész világ olyan, mint az apró betûs rész a reklámok alján: a mindennapi dolgok, mint egy mosoly vagy egy kézfogás, ellentmondásos üzenetekkel telnek meg.

A pszichés betegség befelé fordítja az embereket. Szerintem. Örökké csapdában tart minket a saját elménk fájdalma, ugyanúgy, ahogy egy törött láb vagy elvágott ujj magára vonja a figyelmedet, és olyan szorosan tartja, hogy úgy tûnik, az egészséges láb vagy ujj már nem is létezik többé.

A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.

Megérteni és reagálni arra, amin a főszereplő keresztülmegy, alapvetően a képzelőerő próbája.

A szenvedélyes vitákban mindkét oldalon szinte biztosan megjelennek az önzés és az előítéletesség elemei.